Üdv újra!
Mostanában sikerült újra kézbe venni az íjamat, és végre lőni vele párat. Hát, hosszú volt a tél, de mivel régen volt az utolsó gyakorlás, ezért most az átlagosnál is jobban kellett koncentrálni, ami segített pár hibát felismerni.
Például az íj kihúzásánál. Korábban bármennyire is igyekeztem, képtelen voltam kizárólag hátizomból megoldani a dolgot. Most talán sikerült végre ráéreznem.
De ami az apropót adta ehhez a bejegyzéshez, az az, hogy ráeszméltem, hogy egy nagyon fontos dologról még nem írtam, ez pedig a vesszőfogó.
Amit én használok, az egy sokrétegű polifoam hasáb. Megbízható, könnyű, bár a közepe egyre puhább. Közeleg az idő, amikor muszáj lesz lecserélni.
Sajnos a vesszőfogó nem olcsó mulatság, és viszonylag hamar le is amortizálódik,bár ez a használat gyakoriságának a függvénye. A polifoam mindenképpen gyorsan "kopik". De amíg hibátlan, addig biztosan megtartja a vesszőt. Nincs benne semmilyen olyan, ami a vesszőben kárt tehetne, ellentétben pl. a formázott, állatokat ábrázoló, valamilyen gumiból készült vesszőfogókkal.
Egyszer egy ilyen tette tönkre egy vesszőmet. Ezekben az állatokban belül van egy, vagy több vas cső, aminek az a célja, hogy a földbe vert cövekre rácsúsztassuk, és innentől stabilan megáll a figura. Nos, egy gyakorláskor éppen ezt a vasat találtam telibe, ami kívülről nem látszik, ráadásul fogalmam sem volt, merre is van. Konklúzió: mielőtt lőni kezdenénk egy ilyen célra, a biztonság kedvéért ellenőrizzük, melyik az a terület, amit még véletlenül se célozzunk. Normál esetben ez nem fordulhat elő, mert minden ilyen figurán egyébként jelölve vannak azok a területek, amit célozni kell, ami megfelel a mintául szolgáló állaton annak a területnek, ahol ha meglőjük, valószínűleg az állat el is pusztul. Versenyeken is éppen ennek a területnek a meglövése a cél, ez ér pontot. Gyakorláskor persze a figura bármely más részére is lövöldözhetnénk, ha nem lenne balesetveszélyes az előbb leírt módon.
Még egyszer összefoglalva: mindig ismerni kell, mire is lövünk.
Mára befejezem, mert éppen egy ubuntu problémát próbálok megoldani. :)
2016. május 30., hétfő
2016. március 15., kedd
Akkor most már reboot, de tényleg
Gondolkoztam, mivel is indítsam újra, és arra jutottam, hogy megosztom bénázásaimat, amik talán tanulságosak lehetnek másoknak is.
Ahogy korábban kitárgyaltam az íjászattal kapcsolatos legfontosabb technikai tudnivalókat, úgy most a gyakorláshoz szükséges megfelelő lelkiállapotról, illetve annak hiányában elkövethető hibákról írnék.
Történt úgy másfél éve, hogy a kertben gyakoroltam. Eleinte minden rendben is ment, aztán egyszer csak beütött a baj. Az egyik, frissen beszerzett vessző elszállt valahová az ismeretlenbe. De hogyan is történt mindez?
Ahogy mindig, a vesszőt beillesztettem a kifutóra, a nockot rápattintottam a húrra, az kioldót ráakasztottam a fülre (ha ez kínaiul volna, ajánlom korábbi bejegyzéseimet :) ), elkezdtem felhúzni az íjat figyelve a helyes váll és kartartásra, amikor puff, kb. a felhúzásban félúton a kioldó oldott, a vessző elszállt rézsútosan felfelé megpattanva néhány faágon, az íj kiugrott a a kezemből, én meg csak pislogtam bambán, hogy mi is történt. Következmények: egy vessző mínusz, az íj egyik kábele leugrott a csigán a helyéről, és nem mellesleg csupa sár is lett maga az íj. Szerencsére a kábelt sikerült visszaemelni a helyére, nem sérült komolyabban, az üzletben átvizsgálva sem derült ki semmi olyan roncsolódás, ami javítást igényelne.
Mit rontottam el? Valószínűleg a kioldót nem helyesen fogtam, bár már akkor sem bírtam visszaidézni, hogy hol is volt a mutatóujjam az íj felhúzása közben. Tény, hogy korábban is zavart, hogy a kioldó igen könnyen old, gyakran a legapróbb érintésre is, ami miatt többször még a pontos célzás előtt ellőttem a vesszőt.
Ez az eset három fontos dologra is rávilágított. Az egyik, hogy az íj kihúzásakor fokozottan szükséges odafigyelni a kioldó helyes és biztonságos fogására. A másik természetesen a kioldó megfelelő beszabályozása. Ennek megtörténte után már végre érezni némi ellenállást oldás közben, ami megnehezíti az akaratlan oldást. A harmadik az, hogy bármennyire is idegenkedtem a csuklószíjtól az íjon, de ha lett volna, az íj nem szállt volna ki a kezemből. Szóval, bármennyire kényelmetlen is, megéri a felszerelését.
Következő, sokkal rémisztőbb bénázásom múlt ősszel esett meg, ami egyértelműen a koncentráltság hiányára vezethető vissza. Történt, hogy több hetes kihagyást követően újra kézbe vettem az íjat. A hiba megint a kioldóval adódott. Naná! Néhány lövés után feltűnt, hogy alig érem el az elsütő billentyűt, vagyis rövidíteni kell a kioldó szárán. Ennek megtörténte után próbalövés: vessző a húrra, kioldó a helyére, az íj kihúzva, gondos célzás, lövés,,, és egy pukkanás, vagyis inkább mint egy ostorcsapás. Megint nézek ki bambán a fejemből, hogy mi volt ez, és miért nem találtam el a céltáblát, de még a vesszőfogót sem. Aztán lepillantok a vesszőkre, és mind ott van a tartóban az oldalamon. Konklúzió: sikerült vessző nélkül lőnöm. Értelmet nyert így a csattanás is. A felismeréstől megremegett a térdem, elfogott a pánik... gyorsan nézem az íjat, hogy hol tört, vagy repedt, de semmi. Elő a nagyítót, centinként végigvizslattam, semmi. Huhh! Ez nagy mázli. Ezután még lőttem párat, újra megvizsgáltam nagyítóval, egy repedés sem. Aztán eszembe jutott, hogy korábban olvastam valamelyik íjakkal foglalkozó oldalon, hogy a hasonló felépítésű íjak, amiknek a karja két részből áll, viszonylag jól tűrik a véletlen "szárazoldást". Az íjam most bizonyított. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha még egyszer így sütném el, azt is túlélné károsodás nélkül.
Amit ebből az esetből tanultam. Minden mozdulatot kétszer muszáj ellenőrizni a gyakorlás során. Ha ez nem megy, akkor abba kell hagyni a gyakorlást. Ha máshol járnak közben a gondolataim, az veszélyes. Az íjászat sajnos egy veszélyes üzem, bár szerencsés esetben csak a pénztárcára. Az nem megy, hogy munka közben (akár kerti munka is) úgy gondolom, hogy lövök párat pihenésképpen, mert akkor hasonló hibák csúszhatnak be. A gyakorlásra igenis fel kell készülni nem csak fizikailag bemelegítéssel, hanem gondolatban is rá kell hangolódni.
Egyelőre most befejezem. Az íjászattal, kapcsolatosan még néhány linket tervezek kirakni, ha időm engedi, addig egy méltatlankodó megjegyzés az internetes történésekkel kapcsolatosan. Korábbi bejegyzéseimben többször is írtam az Outdoors Unlimited nevű online játékról, ami segített például a nekem megfelelő irányzék kiválasztásában. Hát ez a játék egy ideje nem érhető el. Hogy miért, lesz-e helyette egy továbbfejlesztett, vagy hasonló jellegű, arról semmit nem írt a gyártója, csupán csak nem érhető el. Kár érte.
Jó gyakorlást kívánok!
Ahogy korábban kitárgyaltam az íjászattal kapcsolatos legfontosabb technikai tudnivalókat, úgy most a gyakorláshoz szükséges megfelelő lelkiállapotról, illetve annak hiányában elkövethető hibákról írnék.
Történt úgy másfél éve, hogy a kertben gyakoroltam. Eleinte minden rendben is ment, aztán egyszer csak beütött a baj. Az egyik, frissen beszerzett vessző elszállt valahová az ismeretlenbe. De hogyan is történt mindez?
Ahogy mindig, a vesszőt beillesztettem a kifutóra, a nockot rápattintottam a húrra, az kioldót ráakasztottam a fülre (ha ez kínaiul volna, ajánlom korábbi bejegyzéseimet :) ), elkezdtem felhúzni az íjat figyelve a helyes váll és kartartásra, amikor puff, kb. a felhúzásban félúton a kioldó oldott, a vessző elszállt rézsútosan felfelé megpattanva néhány faágon, az íj kiugrott a a kezemből, én meg csak pislogtam bambán, hogy mi is történt. Következmények: egy vessző mínusz, az íj egyik kábele leugrott a csigán a helyéről, és nem mellesleg csupa sár is lett maga az íj. Szerencsére a kábelt sikerült visszaemelni a helyére, nem sérült komolyabban, az üzletben átvizsgálva sem derült ki semmi olyan roncsolódás, ami javítást igényelne.
Mit rontottam el? Valószínűleg a kioldót nem helyesen fogtam, bár már akkor sem bírtam visszaidézni, hogy hol is volt a mutatóujjam az íj felhúzása közben. Tény, hogy korábban is zavart, hogy a kioldó igen könnyen old, gyakran a legapróbb érintésre is, ami miatt többször még a pontos célzás előtt ellőttem a vesszőt.
Ez az eset három fontos dologra is rávilágított. Az egyik, hogy az íj kihúzásakor fokozottan szükséges odafigyelni a kioldó helyes és biztonságos fogására. A másik természetesen a kioldó megfelelő beszabályozása. Ennek megtörténte után már végre érezni némi ellenállást oldás közben, ami megnehezíti az akaratlan oldást. A harmadik az, hogy bármennyire is idegenkedtem a csuklószíjtól az íjon, de ha lett volna, az íj nem szállt volna ki a kezemből. Szóval, bármennyire kényelmetlen is, megéri a felszerelését.
Következő, sokkal rémisztőbb bénázásom múlt ősszel esett meg, ami egyértelműen a koncentráltság hiányára vezethető vissza. Történt, hogy több hetes kihagyást követően újra kézbe vettem az íjat. A hiba megint a kioldóval adódott. Naná! Néhány lövés után feltűnt, hogy alig érem el az elsütő billentyűt, vagyis rövidíteni kell a kioldó szárán. Ennek megtörténte után próbalövés: vessző a húrra, kioldó a helyére, az íj kihúzva, gondos célzás, lövés,,, és egy pukkanás, vagyis inkább mint egy ostorcsapás. Megint nézek ki bambán a fejemből, hogy mi volt ez, és miért nem találtam el a céltáblát, de még a vesszőfogót sem. Aztán lepillantok a vesszőkre, és mind ott van a tartóban az oldalamon. Konklúzió: sikerült vessző nélkül lőnöm. Értelmet nyert így a csattanás is. A felismeréstől megremegett a térdem, elfogott a pánik... gyorsan nézem az íjat, hogy hol tört, vagy repedt, de semmi. Elő a nagyítót, centinként végigvizslattam, semmi. Huhh! Ez nagy mázli. Ezután még lőttem párat, újra megvizsgáltam nagyítóval, egy repedés sem. Aztán eszembe jutott, hogy korábban olvastam valamelyik íjakkal foglalkozó oldalon, hogy a hasonló felépítésű íjak, amiknek a karja két részből áll, viszonylag jól tűrik a véletlen "szárazoldást". Az íjam most bizonyított. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha még egyszer így sütném el, azt is túlélné károsodás nélkül.
Amit ebből az esetből tanultam. Minden mozdulatot kétszer muszáj ellenőrizni a gyakorlás során. Ha ez nem megy, akkor abba kell hagyni a gyakorlást. Ha máshol járnak közben a gondolataim, az veszélyes. Az íjászat sajnos egy veszélyes üzem, bár szerencsés esetben csak a pénztárcára. Az nem megy, hogy munka közben (akár kerti munka is) úgy gondolom, hogy lövök párat pihenésképpen, mert akkor hasonló hibák csúszhatnak be. A gyakorlásra igenis fel kell készülni nem csak fizikailag bemelegítéssel, hanem gondolatban is rá kell hangolódni.
Egyelőre most befejezem. Az íjászattal, kapcsolatosan még néhány linket tervezek kirakni, ha időm engedi, addig egy méltatlankodó megjegyzés az internetes történésekkel kapcsolatosan. Korábbi bejegyzéseimben többször is írtam az Outdoors Unlimited nevű online játékról, ami segített például a nekem megfelelő irányzék kiválasztásában. Hát ez a játék egy ideje nem érhető el. Hogy miért, lesz-e helyette egy továbbfejlesztett, vagy hasonló jellegű, arról semmit nem írt a gyártója, csupán csak nem érhető el. Kár érte.
Jó gyakorlást kívánok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)