Az íjhoz szükséges felszerelések 1. (kiegészítve a 19. bejegyzésben)

Ahogy legutóbb ígértem, elkezdtem a korábbi bejegyzéseimet kiegészítgetni, de végül be kell látnom, hogy a hiányosságokat csak további bejegyzésekkel tudom pótolni.

Ma elkezdem leírkálni, hogy egy íjon mi mire is való, mi kell az élvezetes lövészethez és miért.

Tehát adott egy íj, meg a vessző(k). A vessző az egyszerűbb, így innen indulok.

A csigás íjhoz nem mindegy, milyen vesszőt használunk. Egy biztos: favesszőt tilos. Vagyis szabad, hiszen tiéd az íj, azt lősz ki vele, amit akarsz, ha mersz. :)
Szóval a fa vesszőt felejtsd el! Egyszerűen nem bírja a rá nehezedő hirtelen terhelést. Egynél többször biztosan. (Igaz, még nem mertem kipróbálni, de minden hozzáértő óva int tőle.) Marad két lehetőség, a carbon és az alumínium. Nekem a carbonnal van tapasztalatom.

A carbon vesző valójában egy carbon szálakból sodort cső. Könnyű, rugalmas, strapabíró, könnyen méretre vágható.

Alumínium vesszőt még testközelből nem láttam, csak képen, illetve olvastam róla. Olcsóbb a carbonnál. Találni még a kettő keverékét, tehát alu-carbon vesszőket is, de ezekről semmit nem tudok.

Korábban már írtam a vesszők súlyáról, amit grain-ben mérnek. A könnyebb vesszők laposabb röppályán, messzebb, gyorsabban szállnak, azonban kisebb az átütő erejük, ami mondjuk vadászaton nem mellékes, viszont céllövésre tökéletes. Persze a vesszőgyártók azért leírják, hogy milyen erejű íjhoz milyen súlyú vessző kell, tehát egy erős íjhoz nem biztos, hogy igazán könnyű vessző használható.

A vesszőket érdemes vásárláskor a megfelelő hosszúságúra levágatni, azzal is könnyebb lesz, persze ha sérül a hegy körül, akkor tartalék sincs benne.

Szűkebb pátriámban az Easton gyártmányú vesszőkhöz lehet a legegyszerűbben hozzájutni, habár a webshopok korában más gyártmányúak is könnyen elérhetőek.

A vesszőre kell még hegy, toll, és nock.

A nyílhegy kétféle lehet: gyakorló és vadász hegy.

Ez egy gyakorló hegy:

Ez pedig egy vadász hegy:

Ez is:

És még ez is:

Ez utóbbi apróvadra.

Tehát, ahogy látszik is, a gyakorló hegyen nincsenek éles pengék. Valószínűleg igen nagy szerencse kellene, hogy egy olyan vesszővel bármilyen állatot le lehessen lőni, hiszen kicsi rá az esély, hogy a bundán és a bőrön áthaladva ne lassuljon le annyira, hogy elég mélyen sebezzen. Érdekesség, lehet, hogy nem is igaz, de hallottam olyan esetet, egy felfújt autógumiról egyszerűen lepattan egy ilyen hegyű vessző, míg a vadász hegy kilyukasztja. Talán egyszer, unalmamban majd kipróbálom, de az nem mostanában lesz.

A hegy kétféle módon lehet rögzítve a vesszőhöz. Vagy beleragasztva a csőbe, ami értelem szerűen egy véglegesnek szánt megoldás, néhány előnnyel és hátránnyal. Előnye, hogy könnyebb, mint a másik lehetőség, az inzertbe tekerős. Hátránya, hogy szükség esetén nehezebb cserélni. A másik lehetőség tehát az, hogy előbb egy inzertet ragasztanak a vesszőbe, és ebbe lehet belecsavarozni a hegyet. A képeken is ilyen inzertbe csavarozandó nyílhegyek látszanak.

Így néz ki egy inzert:

Az inzertes megoldás természetesen lehetővé teszi, hogy ugyanazzal a vesszővel lőjünk célba, vagy vadásszunk, csupán a hegy egyszerű kicserélésével.

Következő dolog, ami kell a vesszőre, az a toll. Három. Hogy miért? Stabilizálja a vessző röptét. Habár a neten vannak videók, ahol éppen azt bizonyítják, hogy toll nélküli vesszővel is pontosan ugyanolyan pontosan lehet lőni, mint feltollazott vesszővel. Hát, nem tudom. Valószínűleg nem véletlenül találták ki eleink. Azt tudom tapasztalatból, hogy a sérült toll nagyon félre viheti a vesszőt.

A toll lehet többféle anyagból, de a legkézenfekvőbb a műanyag. A tollak hossza és alakja is változatos lehet, szerintem ízlés dolga, de meg lehet győzni az ellenkezőjéről. Természetesen a tollak színesek. Kettő általában egyforma, a harmadik eltérő színű, általában lövéskor ez az íjjal ellentétes oldalon van, így biztosan nem dobja meg maga az íj. Javaslatom: válassz olyan színű tollakat, amik a fűben, virágok közt is feltűnőek, például a neon és a narancs színek. Így biztosan hamarabb megtalálod a vessződ, ha elhibázod a lövést. És mindenki hibáz el lövést.

Fel lehet őket ragasztani többféle módon, a vesszővel párhuzamosan, ilyenkor a vessző repülés közben nem forog, vagy felragasztható úgy is, hogy jobbra, vagy balra forogjon a vessző. Inzertes hegy esetén célszerű úgy ragasztani, hogy az óramutató járásával megegyezően forgassa a vessző, így a célba csapódáskor a hegyre jobban rácsavarodik, míg ellenkező irányú forgás esetén éppen meglazulna, ami a hegy elvesztéséhez is vezethet.

Végül a nock.

Ennek a feladata, hogy a vessző az íj húrján stabilan megmaradjon. Ez is lehet mindenféle színű, sőt világítós is, ami kilövéskor kapcsol be. Ez esti, éjszakai vadászatokon lehet praktikus.

A következőkre gyakorlatban a vesszőkkel kapcsolatban feltétlenül figyelni szükséges a balesetek megelőzése érdekében.

Minden lövés előtt ellenőrizendő, hogy a hegy a vesszőn stabilan rögzítve van-e, ha lötyög az inzertben, meg kell húzni, ha az inzert lötyög a vesszőben, akkor azzal csak egy visszaragasztás után érdemes lőni, feltéve, ha nem akarsz új, más színű inzertet, és új hegyet a nyílvessződre.

A vesszőt minden lövés előtt a két végénél fogva kissé meg kell hajlítani, lehetőleg minden irányba. Ha recsegést hallasz, akkor az a vessző mehet a kukába, vagy jó lesz hátvakarónak, esetleg virágkarónak muskátlihoz, de lövésre rendkívül balesetveszélyes. A recsegés ugyanis arra utal, hogy a vessző maga sérült, nem a hegy, vagy a tollak, vagy a nock, így a lövés pillanatában akár el is törhet, ami ilyen sérülést is okozhat:

Hopp, nem tettem ki a 18-as karikát. Mea culpa.

Tehát a hajlítás:

Ezután jönnek a tollak. Ha sérült és ollóval nem javítható, akkor muszáj a tollat cserélni, mert ahogy írtam, félre viheti a vesszőt, ami jó esetben csak sima céltévesztés, rosszabb esetben lehet a fűben keresgélni a nyílvesszőt. Ez nem túl szórakoztató.

Végül a nock. A törött, vagy repedt nock esetén a nyílvessző nem szorul rá megfelelően az íj húrjára, és a lövéskor nem adódik át neki a lövési energia (kinetikus energia; ha tévedek, mérnökök majd kijavítanak), és gyakorlatilag azt éred el, mintha az íjat üresen engedted volna el (dry fire), ami az íj megrongálódását okozhatja.

Ennyit a nyílvesszőkről. Ha jobban érdekel a téma, akkor ajánlom a következő linkeket:
http://www.huntersfriend.com/carbon_arrows/hunting_arrows_selection_guide_chapter_1.htm
http://www.huntersfriend.com/arrow-safety-warning.html

A második linken érdemes a videót is megnézni, tanulságos. Sajnos mindkettőhöz kell némi angol tudás, de hát a google fordító is sokat segíthet. :)

Legközelebb jönnek az íjra szerelhető eszközök.

Bár nem vág a témába és már karácsony is elmúlt, de mozirajongókat érdekelhet a következő:

http://pse-archery.com/c/heritage-recurve-bows_youth-recurves_snake?pkey=697452f03402dfe0268a6d68e500a2de&ckey=18671.65774.87702.0.0

http://www.huntersfriend.com/2013_PSE_Silver_Snake_Games_Bow_Package/pse_snake_ready_aim_fire_youth_bow_package.html

Vajon mi ihlette? :)

Itt látható, amikről eddig írtam

Hol is tartottam?

Bocs, most kicsit elvesztettem a fonalat.
Túl vagyok egy szemműtéten, és végre újra jól látom a monitort, és közben a fejem sem fáj. Ma először, és még tesztelem, hány órát bírok így, tehát lehet, hogy ez a bejegyzésem rövid lesz.
Aztán mivel éppen orvosilag letiltottak a sportról egy hónapra, meg az ünnepek miatt amúgy sem érek igazán rá :( , még nem volt alkalmam kipróbálni az új íjam, pedig már nagyon viszket a tenyerem, hogy kézbe fogjam, és lőjek.

Addig is próbálom korábbi bejegyzéseimet kicsit kiegészítgetni. Kaptam ugyanis egy jogos észrevételt eddigi egyetlen olvasómtól (köszönet érte), hogy képekkel is illusztrálhatnám, amikről írok. Tehát most megpróbálok mindenhez képet vadászni, és beillesztgetni, vagy ha ez nem sikerülne, akkor amolyan szószedetként, fogalommagyarázatként egy következő bejegyzésbe pakolnám bele.

Kezdésnek álljon itt egy kép első íjamról: PSE Stinger 3G
Persze volt néhány eltérés a képen látható darabhoz képest. A legszembetűnőbb talán a stabilizátor színe, ami fekete volt, nem pedig terepszínű. Íme:

Az irányzék ilyen volt rajta:

PSE Gemini.

A kifutó pedig ilyen: Trophy Ridge Quick Shot

Végül a tár:

Úgy érzem, mára most jött el az idő, hogy befejezzem a monitorbámulást. Legközelebb folytatom.

Új íj

Tehát legutóbb ott hagytam abba, hogy az íjjal történő lövésről fogok írni.

Így terveztem, de előbb egy frissebb élményemet muszáj megosztanom.

A PSE Stingert lecseréltem egy Mission Ballistic-re. (http://missionarchery.com/product/ballistic/) Kipróbálni még nem volt lehetőségem, részben azért, mert nem jutottam ki a zöldbe, részben azért, mert még nincs teljesen kész. Vagyis irányzék még nincs rajta.

Miért váltottam? És miért erre?

Nos, mindenképpen tovább akartam lépni. Egy gyorsabb, könnyebb, kisebb íjat szerettem volna. További szempont volt, hogy például a húzáshossz szabályozásához ne kelljen íjprés (bowpress - mi a magyar neve?), az ára is a reális szinten mozogjon, és az sem volt mellékes, milyen vásárlói tapasztalatok érhetők el róla, milyen a gyártó garanciális gyakorlata.

Versenyben volt még a Bowtech Assasin, a PSE Drive, és a  PSE Revenge. Sok egyéb íj, ami tetszett, az ára miatt esett ki azonnal.

Az elsőről eléggé megoszlottak a vélemények. Sokan dicsérték, de feltűnően sok olyan tapasztalat is olvasható a neten, ami a minőségét tekintve legalább is elbizonytalanított. Leggyakrabban emlegetett hibája, hogy az ideg hajlamos leugrani a csigákról. Arról megoszlottak ugyan a vélemények, sőt viták folytak, hogy ez a jelenség esetleg nem egy korábbi üres elsütés  következménye-e, azonban a Táltos Íjász gazdája felhívta figyelmemet egy érdekességre, ami talán szintén közre játszhat ebben, mégpedig a csigákon az ideget vezető hornyok magassága közel sincs olyan, mint például a PSE íjakon. A Bowtech íj alapból használatra kész felszerelésű, van rajta irányzék, peep, kifutó, stabilizátor, tár. Csupaszon az íjat nem is forgalmazzák. Sajnos a kifutó helyből nem volt túl szimpatikus, irányzékom van jó, stabilizátorom van, tár nem kell, ezért végső soron számomra túlárazott ez az íj, hiszen olyan dolgokért is fizetnem kell, amire semmi szükségem, vagy egyből lecserélném. Tehát ez kiesett.

A két PSE közül a Revenge volt a szimpatikusabb, de az ára elgondolkodtatott, a Drive pedig kézbe fogva valahogy nem győzött meg, vagyis nem volt tőle olyan érzésem, hogy nekem arra van feltétlenül szükségem. Túlzottan a Stingerre emlékeztetett. Hasonló méret, a súlya sem észrevehetően alacsonyabb, csupán a karok és a csiga más, minden egyéb ugyanaz. Minek váltanék akkor erre? (Persze, volna rá logikus magyarázat, de azért a benyomások is fontosak.)

A döntő momentum végül az lett, hogy a Mission íjat a megfelelő húzáshosszal az üzlet korrekt áron tudta beszerezni, valamint csak pozitívakat olvastam róla és a gyártója garanciális gyakorlatáról is.

Tehát lecseréltem a Stingert egy könnyebb, kisebb, gyorsabb íjra. Kézbe fogva a legfeltűnőbb a markolata, ami teljes gumiborítású. Nagyon jól formázott, nem hideg, viszont kissé fura látvány. A másik érdekesség, hogy például képtelen vagyok lövés nélkül eldönteni, valóban kell-e rá a stabilizátor, ugyanis jelen állapotában is hajlamos beállni függőlegesbe, valamint könnyen billen előre is. A Stingeren  szükség volt a viszonylag súlyos stabilizátorra, mert folyamatosan billent ki jobbra az íj. De majd a gyakorlatban kiderül. Miért is nincs még rajta irányzék?

Anno, az irányzékkal egy dobozban volt két rögzítő csavar. Sajnos a Ballistic megfelelő furata nem elég mély ezekhez. Pech.

Ami még elsőre fura a Ballisticen, hogy mennyire légies a korábbi Stingerhez képest. A középrész is keskenyebb, persze rövidebb is, a karok is vékonyabbak, egyedül a két csiga hatalmas a karok végén. A Stingerhez képest játékszernek hat, azonban tele van apró finomságokkal. Például a furat, ahová a stabilizátort lehet becsavarni, mintha aranyozott volna. Biztosan nem az, de mégis szép sárga fém. Aztán a karokat rögzítő csavarok hossza is meglepett. És még a karrögzítő zseb masszív műanyag burkolata is érdekes. Nem szedtem szét, hogy megnézzem, de úgy tűnik, hogy az tényleg csak burkolat, és a műanyag alatt, ahol a legnagyobb erő hat, ott valójában valamilyen fém van. Az egész kidolgozottsága a PSE Pro Series íjakra hajaz, pedig a Mission kb. az a kategória a Mathewsnál, mint a Main Line a PSE-nél.

Már nagyon várom az első próbát.

És ha új íj, akkor új kifutó és oldógép. A kifutó egy QAD Ultra Rest Hunter. Gondolom, hogy a könnyebb vesszőket nem téríti el véletlenszerűen, és a tollat sem szedi le róluk. Persze bonyolultabb, kényesebb, mint a Whisker Biscuit.

Oldógép pedig egy T.R.U. Ball Outlaw. Nem ilyet akartam. A gyártó stimmel, de a modell nem. Azonban kézbe fogva mégis ezt választottam, nem a Stingert. (Tessék, megint egy stinger.) Mivel az Outlaw csatos volt, a Stinger tépőzáras, ez erősen befolyásolta választásomat. A PSE Caliper tépőzáras volt, ami azért nem feltétlenül volt előnyös, mert nagyon oda kellett figyelni a felvételekor, hogy ugyanolyan szorosra állítsam, és még így is gyakran sikerült túl hosszúra hagyni. A csatos viszont egyértelmű, mindig ugyanaz a lyuk, és egy problémával kevesebb. Korábban idegenkedtem a gondolattól, hogy ne merev szárú legyen az oldógép, mivel az masszívabbnak tűnik, azonban az állíthatósága az Outlawnak nagyon egyszerű. Csak a csomót kell a zsinóron feljebb, vagy lejjebb kötni, és ennek megfelelően lesz hosszabb, vagy rövidebb az egész. És a zsinór is kellően vastag, így biztosan bírja majd a gyűrődést. De miért is T.R.U. Ball? Mert ha az elsütő fület elengedem, automatikusan visszazár, nem kell visszatolni az alapállásba. Apróság, de praktikus.

Ennyit az új íjról.

A mostanra ígért témát, meg egy másik alkalomra hagyom.