Új íj

Tehát legutóbb ott hagytam abba, hogy az íjjal történő lövésről fogok írni.

Így terveztem, de előbb egy frissebb élményemet muszáj megosztanom.

A PSE Stingert lecseréltem egy Mission Ballistic-re. (http://missionarchery.com/product/ballistic/) Kipróbálni még nem volt lehetőségem, részben azért, mert nem jutottam ki a zöldbe, részben azért, mert még nincs teljesen kész. Vagyis irányzék még nincs rajta.

Miért váltottam? És miért erre?

Nos, mindenképpen tovább akartam lépni. Egy gyorsabb, könnyebb, kisebb íjat szerettem volna. További szempont volt, hogy például a húzáshossz szabályozásához ne kelljen íjprés (bowpress - mi a magyar neve?), az ára is a reális szinten mozogjon, és az sem volt mellékes, milyen vásárlói tapasztalatok érhetők el róla, milyen a gyártó garanciális gyakorlata.

Versenyben volt még a Bowtech Assasin, a PSE Drive, és a  PSE Revenge. Sok egyéb íj, ami tetszett, az ára miatt esett ki azonnal.

Az elsőről eléggé megoszlottak a vélemények. Sokan dicsérték, de feltűnően sok olyan tapasztalat is olvasható a neten, ami a minőségét tekintve legalább is elbizonytalanított. Leggyakrabban emlegetett hibája, hogy az ideg hajlamos leugrani a csigákról. Arról megoszlottak ugyan a vélemények, sőt viták folytak, hogy ez a jelenség esetleg nem egy korábbi üres elsütés  következménye-e, azonban a Táltos Íjász gazdája felhívta figyelmemet egy érdekességre, ami talán szintén közre játszhat ebben, mégpedig a csigákon az ideget vezető hornyok magassága közel sincs olyan, mint például a PSE íjakon. A Bowtech íj alapból használatra kész felszerelésű, van rajta irányzék, peep, kifutó, stabilizátor, tár. Csupaszon az íjat nem is forgalmazzák. Sajnos a kifutó helyből nem volt túl szimpatikus, irányzékom van jó, stabilizátorom van, tár nem kell, ezért végső soron számomra túlárazott ez az íj, hiszen olyan dolgokért is fizetnem kell, amire semmi szükségem, vagy egyből lecserélném. Tehát ez kiesett.

A két PSE közül a Revenge volt a szimpatikusabb, de az ára elgondolkodtatott, a Drive pedig kézbe fogva valahogy nem győzött meg, vagyis nem volt tőle olyan érzésem, hogy nekem arra van feltétlenül szükségem. Túlzottan a Stingerre emlékeztetett. Hasonló méret, a súlya sem észrevehetően alacsonyabb, csupán a karok és a csiga más, minden egyéb ugyanaz. Minek váltanék akkor erre? (Persze, volna rá logikus magyarázat, de azért a benyomások is fontosak.)

A döntő momentum végül az lett, hogy a Mission íjat a megfelelő húzáshosszal az üzlet korrekt áron tudta beszerezni, valamint csak pozitívakat olvastam róla és a gyártója garanciális gyakorlatáról is.

Tehát lecseréltem a Stingert egy könnyebb, kisebb, gyorsabb íjra. Kézbe fogva a legfeltűnőbb a markolata, ami teljes gumiborítású. Nagyon jól formázott, nem hideg, viszont kissé fura látvány. A másik érdekesség, hogy például képtelen vagyok lövés nélkül eldönteni, valóban kell-e rá a stabilizátor, ugyanis jelen állapotában is hajlamos beállni függőlegesbe, valamint könnyen billen előre is. A Stingeren  szükség volt a viszonylag súlyos stabilizátorra, mert folyamatosan billent ki jobbra az íj. De majd a gyakorlatban kiderül. Miért is nincs még rajta irányzék?

Anno, az irányzékkal egy dobozban volt két rögzítő csavar. Sajnos a Ballistic megfelelő furata nem elég mély ezekhez. Pech.

Ami még elsőre fura a Ballisticen, hogy mennyire légies a korábbi Stingerhez képest. A középrész is keskenyebb, persze rövidebb is, a karok is vékonyabbak, egyedül a két csiga hatalmas a karok végén. A Stingerhez képest játékszernek hat, azonban tele van apró finomságokkal. Például a furat, ahová a stabilizátort lehet becsavarni, mintha aranyozott volna. Biztosan nem az, de mégis szép sárga fém. Aztán a karokat rögzítő csavarok hossza is meglepett. És még a karrögzítő zseb masszív műanyag burkolata is érdekes. Nem szedtem szét, hogy megnézzem, de úgy tűnik, hogy az tényleg csak burkolat, és a műanyag alatt, ahol a legnagyobb erő hat, ott valójában valamilyen fém van. Az egész kidolgozottsága a PSE Pro Series íjakra hajaz, pedig a Mission kb. az a kategória a Mathewsnál, mint a Main Line a PSE-nél.

Már nagyon várom az első próbát.

És ha új íj, akkor új kifutó és oldógép. A kifutó egy QAD Ultra Rest Hunter. Gondolom, hogy a könnyebb vesszőket nem téríti el véletlenszerűen, és a tollat sem szedi le róluk. Persze bonyolultabb, kényesebb, mint a Whisker Biscuit.

Oldógép pedig egy T.R.U. Ball Outlaw. Nem ilyet akartam. A gyártó stimmel, de a modell nem. Azonban kézbe fogva mégis ezt választottam, nem a Stingert. (Tessék, megint egy stinger.) Mivel az Outlaw csatos volt, a Stinger tépőzáras, ez erősen befolyásolta választásomat. A PSE Caliper tépőzáras volt, ami azért nem feltétlenül volt előnyös, mert nagyon oda kellett figyelni a felvételekor, hogy ugyanolyan szorosra állítsam, és még így is gyakran sikerült túl hosszúra hagyni. A csatos viszont egyértelmű, mindig ugyanaz a lyuk, és egy problémával kevesebb. Korábban idegenkedtem a gondolattól, hogy ne merev szárú legyen az oldógép, mivel az masszívabbnak tűnik, azonban az állíthatósága az Outlawnak nagyon egyszerű. Csak a csomót kell a zsinóron feljebb, vagy lejjebb kötni, és ennek megfelelően lesz hosszabb, vagy rövidebb az egész. És a zsinór is kellően vastag, így biztosan bírja majd a gyűrődést. De miért is T.R.U. Ball? Mert ha az elsütő fület elengedem, automatikusan visszazár, nem kell visszatolni az alapállásba. Apróság, de praktikus.

Ennyit az új íjról.

A mostanra ígért témát, meg egy másik alkalomra hagyom.