Azt hiszem, egy dologról még nem írtam...

Üdv újra!

Mostanában sikerült újra kézbe venni az íjamat, és végre lőni vele párat. Hát, hosszú volt a tél, de mivel régen volt az utolsó gyakorlás, ezért most az átlagosnál is jobban kellett koncentrálni, ami segített pár hibát felismerni.
Például az íj kihúzásánál. Korábban bármennyire is igyekeztem, képtelen voltam kizárólag hátizomból megoldani a dolgot. Most talán sikerült végre ráéreznem.
De ami az apropót adta ehhez a bejegyzéshez, az az, hogy ráeszméltem, hogy egy nagyon fontos dologról még nem írtam, ez pedig a vesszőfogó.
Amit én használok, az egy sokrétegű polifoam hasáb. Megbízható, könnyű, bár a közepe egyre puhább. Közeleg az idő, amikor muszáj lesz lecserélni.
Sajnos a vesszőfogó nem olcsó mulatság, és viszonylag hamar le is amortizálódik,bár ez a használat gyakoriságának a függvénye. A polifoam mindenképpen gyorsan "kopik". De amíg hibátlan, addig biztosan megtartja a vesszőt. Nincs benne semmilyen olyan, ami a vesszőben kárt tehetne, ellentétben pl. a formázott, állatokat ábrázoló, valamilyen gumiból készült vesszőfogókkal.
Egyszer egy ilyen tette tönkre egy vesszőmet. Ezekben az állatokban belül van egy, vagy több vas cső, aminek az a célja, hogy a földbe vert cövekre rácsúsztassuk, és innentől stabilan megáll a figura. Nos, egy gyakorláskor éppen ezt a vasat találtam telibe, ami kívülről nem látszik, ráadásul fogalmam sem volt, merre is van. Konklúzió: mielőtt lőni kezdenénk egy ilyen célra, a biztonság kedvéért ellenőrizzük, melyik az a terület, amit még véletlenül se célozzunk. Normál esetben ez nem fordulhat elő, mert minden ilyen figurán egyébként jelölve vannak azok a területek, amit célozni kell, ami megfelel a mintául szolgáló állaton annak a területnek, ahol ha meglőjük, valószínűleg az állat el is pusztul. Versenyeken is éppen ennek a területnek a meglövése a cél, ez ér pontot. Gyakorláskor persze a figura bármely más részére is lövöldözhetnénk, ha nem lenne balesetveszélyes az előbb leírt módon.

Még egyszer összefoglalva: mindig ismerni kell, mire is lövünk.

Mára befejezem, mert éppen egy ubuntu problémát próbálok megoldani. :)

Akkor most már reboot, de tényleg

Gondolkoztam, mivel is indítsam újra, és arra jutottam, hogy megosztom bénázásaimat, amik talán tanulságosak lehetnek másoknak is.

Ahogy korábban kitárgyaltam az íjászattal kapcsolatos legfontosabb technikai tudnivalókat, úgy most a gyakorláshoz szükséges megfelelő lelkiállapotról, illetve annak hiányában elkövethető hibákról írnék.

Történt úgy másfél éve, hogy a kertben gyakoroltam. Eleinte minden rendben is ment, aztán egyszer csak beütött a baj. Az egyik, frissen beszerzett vessző elszállt valahová az ismeretlenbe. De hogyan is történt mindez?

Ahogy mindig, a vesszőt beillesztettem a kifutóra, a nockot rápattintottam a húrra, az kioldót ráakasztottam a fülre (ha ez kínaiul volna, ajánlom korábbi bejegyzéseimet :) ), elkezdtem felhúzni az íjat figyelve a helyes váll és kartartásra, amikor puff, kb. a felhúzásban félúton a kioldó oldott, a vessző elszállt rézsútosan felfelé megpattanva néhány faágon, az íj kiugrott a a kezemből, én meg csak pislogtam bambán, hogy mi is történt. Következmények: egy vessző mínusz, az íj egyik kábele leugrott a csigán a helyéről, és nem mellesleg csupa sár is lett maga az íj. Szerencsére a kábelt sikerült visszaemelni a helyére, nem sérült komolyabban, az üzletben átvizsgálva sem derült ki semmi olyan roncsolódás, ami javítást igényelne.

Mit rontottam el? Valószínűleg a kioldót nem helyesen fogtam, bár már akkor sem bírtam visszaidézni, hogy hol is volt a mutatóujjam az íj felhúzása közben. Tény, hogy korábban is zavart, hogy a kioldó igen könnyen old, gyakran a legapróbb érintésre is, ami miatt többször még a pontos célzás előtt ellőttem a vesszőt.

Ez az eset három fontos dologra is rávilágított. Az egyik, hogy az íj kihúzásakor fokozottan szükséges odafigyelni a kioldó helyes és biztonságos fogására. A másik természetesen a kioldó megfelelő beszabályozása. Ennek megtörténte után már végre érezni némi ellenállást oldás közben, ami megnehezíti az akaratlan oldást. A harmadik az, hogy bármennyire is idegenkedtem a csuklószíjtól az íjon, de ha lett volna, az íj nem szállt volna ki a kezemből. Szóval, bármennyire kényelmetlen is, megéri a felszerelését.

Következő, sokkal rémisztőbb bénázásom múlt ősszel esett meg, ami egyértelműen a koncentráltság hiányára vezethető vissza. Történt, hogy több hetes kihagyást követően újra kézbe vettem az íjat. A hiba megint a kioldóval adódott. Naná! Néhány lövés után feltűnt, hogy alig érem el az elsütő billentyűt, vagyis rövidíteni kell a kioldó szárán. Ennek megtörténte után próbalövés: vessző a húrra, kioldó a helyére, az íj kihúzva, gondos célzás, lövés,,, és egy pukkanás, vagyis inkább mint egy ostorcsapás. Megint nézek ki bambán a fejemből, hogy mi volt ez, és miért nem találtam el a céltáblát, de még a vesszőfogót sem. Aztán lepillantok a vesszőkre, és mind ott van a tartóban az oldalamon. Konklúzió: sikerült vessző nélkül lőnöm. Értelmet nyert így a csattanás is. A felismeréstől megremegett a térdem, elfogott a pánik... gyorsan nézem az íjat, hogy hol tört, vagy repedt, de semmi. Elő a nagyítót, centinként végigvizslattam, semmi. Huhh! Ez nagy mázli. Ezután még lőttem párat, újra megvizsgáltam nagyítóval, egy repedés sem. Aztán eszembe jutott, hogy korábban olvastam valamelyik íjakkal foglalkozó oldalon, hogy a hasonló felépítésű íjak, amiknek a karja két részből áll, viszonylag jól tűrik a véletlen "szárazoldást". Az íjam most bizonyított. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha még egyszer így sütném el, azt is túlélné károsodás nélkül.

Amit ebből az esetből tanultam. Minden mozdulatot kétszer muszáj ellenőrizni a gyakorlás során. Ha ez nem megy, akkor abba kell hagyni a gyakorlást. Ha máshol járnak közben a gondolataim, az veszélyes. Az íjászat sajnos egy veszélyes üzem, bár szerencsés esetben csak a pénztárcára. Az nem megy, hogy munka közben (akár kerti munka is) úgy gondolom, hogy lövök párat pihenésképpen, mert akkor hasonló hibák csúszhatnak be. A gyakorlásra igenis fel kell készülni nem csak fizikailag bemelegítéssel, hanem gondolatban is rá kell hangolódni.

Egyelőre most befejezem. Az íjászattal, kapcsolatosan még néhány linket tervezek kirakni, ha időm engedi, addig egy méltatlankodó megjegyzés az internetes történésekkel kapcsolatosan. Korábbi bejegyzéseimben többször is írtam az Outdoors Unlimited nevű online játékról, ami segített például a nekem megfelelő irányzék kiválasztásában. Hát ez a játék egy ideje nem érhető el. Hogy miért, lesz-e helyette egy továbbfejlesztett, vagy hasonló jellegű, arról semmit nem írt a gyártója, csupán csak nem érhető el. Kár érte.

Jó gyakorlást kívánok!

Reboot

Nos, jó ideje nem jelentkeztem. Ebből kifolyólag legutóbbi ígéretemet sem teljesítettem, vagyis nem írtam az íjászat anatómiai vonatkozásairól. Rá kellett jönnöm, hogy ennek összeszedése sokkal több időt igényel, mint amit módomban állt erre fordítani.

Aztán az íjászat, mint szabadidős tevékenység, több okból is hátrébb sorolódott az életemben, így az újabb ingerek, élmények hiánya sem erősítette a késztetést bennem, hogy újabb bejegyzéseket írjak.

Az elmúlt hónapokban, évben újabb dolgok jöttek életembe, melyek figyelmet igényeltek. Ezek egy részéről talán a későbbiekben kicsit részletesebben is írok majd, de mindenek előtt próbálom újra felvenni a fonalat. Ami biztos, hogy az íjászat mellett egyéb témákra is ki fogok térni. Hogy mikre? Majd fokozatosan kiderül.

Nem áltatom magam, biztosan nem fogok előre rögzített rendszerességgel írni, de ha valami olyan adódik, ami szerintem érdekes, akkor jelentkezem.

Addig is: Boldog Új Évet Kívánok 2016-ra mindenkinek, aki olvassa blogomat.

Az új évben majd jelentkezem, legyen meglepetés (nekem is), hogy mivel. :)

Nyílvesszők újratöltve

Ha már az időjárás miatt úgy alakult, hogy a szabadtéri gyakorlásra nincs mód, akkor most a billentyűzetet koptatom kicsit.

Nem, még mindig nem az anatómiai és edzési téma következik. :P

Néhány bejegyzéssel ezelőtt írtam a nyílvesszőkről. Akkor ajánlottam is pár linket az érdeklődőknek. Aztán az elmúlt hetek gyakorlása során az általam használt nyílvesszőkkel kapcsolatban felmerült némi probléma, amire megoldást keresve újra, de most már alaposabban végigolvastam az általam ajánlottakat, és úgy érzem, múltkori bejegyzésem egy kicsit elnagyoltra sikerült.

Egyébként a problémám megoldására sehol nem találtam konkrét leírást, csupán pár olyan fényképet, ami megerősített abban, hogy jó úton járok. A problémám pedig az volt, hogy a kifutót az íjon akármennyire gyorsra állítottam, a nyílvessző egyik tolla mindig hozzáért lövéskor. Ezt végül is az okozta, hogy amikor a nyílvesszőket megrendeltem, a boltban, ahol összerakták (méretre vágták, feltollazták és a hegyet is felszerelték rá) a nockot úgy állították be a felragasztott tollakhoz viszonyítva, ahogy a hagyományos - értsd: nem csigás - íjakhoz szokás, vagyis amikor a vesszőt a nocknál fogva felpattintom az íj idegére, akkor a vezértoll az íj középrészével ellentétes oldalon helyezkedik el, amiből az következik, hogy a másik két toll közül az egyik kicsit ferdén lefelé, a másik ugyanilyen szögben felfelé áll. Ez a hagyományos íjaknál teljesen jó, mert így tud a legsimábban elcsúszni lövéskor a vessző az íj középrésze mellett. Ellenben a csigás íjnál éppenséggel nem a vesszőtől balra helyezkedik el az a terület, ami mentén elcsúszik, hanem alatta, vagyis a vezértollnak illene felfelé állnia. Ennek elérésére az összes vesszőn el kellett forgatnom a nockot a megfelelő állásba, így megszűnt a korábbi hiba.

De miért is említettem előbb, hogy a korábbi bejegyzésem elnagyolt volt?

Akkor említést tettem a nyílvessző súlyáról, és azt hangsúlyoztam, hogy minél könnyebb, annál jobb. Végül is ezt kell némileg árnyalnom.

Az íjam használati utasításában rögzítik, hogy a gyártó által vállalt garancia abban az esetben érvényes, ha olyan nyílvesszőt használok, aminek a súlya a húzóerő minden fontjára számolva legalább 5 grain. Ez pedig megfelel az IBO ajánlásnak (most azért sem bontom ki, minek a rövidítése ez a betűszó). Léteznek íjak, aminek a gyártója akár nehezebb vesszőt is előírhat a garancia feltételéül. De mit is jelent ez?

Az íjnak a lövéskor, vagyis az ideg elengedésekor szükséges egy megfelelő mértékű ellenállás, ami nélkül az íj sérülhet, ugyanúgy mint egy vessző nélküli oldás esetén. Ezt az ellenállást a vessző biztosítja, feltéve, ha kellően nagy a tömege, ezáltal megfelelő a tehetetlenségéből adódó ellenállása. Erre vannak különböző standardok, a legáltalánosabban használt az IBO féle ajánlás, vagyis például egy 70 font húzóerejű íj esetében minimum 350 grain súlyú nyílvessző használandó. A csavar az egészben az, hogy egy nyílvessző súlya nem csak magából a vesszőt alkotó csőből, hanem a nockból, a tollakból, az insertből és a hegyből adódik össze. Tehát amikor nyílvesszőt vásárolunk, akkor az alkatrészeit annak megfelelően kell összeválogatni, hogy legalább a minimális súlyt kiadják.

De ez mind nem elég, a nyílvessző kiválasztásakor arra is szükséges figyelemmel lenni, hogy a megfelelő merevségű vesszőt válasszuk, mert sem a túl merev, sem a túl hajlékony nem előnyös. De mit is jelent ez a merevség? Az íj oldásakor az ideg elkezdi a vesszőt áttolni a kifutón. Igen ám, de a vessző végén ott az insert és a hegy, ami egyáltalán nem rugalmas, hanem egy merev, viszonylag nagy tömegű tehetetlen teher, ami ellenáll a vesszőnek, így a nyílvessző a lövés pillanatától meghajlik. Ha a vessző túl merev, akkor a lövések során sérülhet, hamarabb tönkremegy. Ha túl rugalmas, akkor a röppályáján fog jobban "bukdácsolni", vagyis pontatlanabb. Szerencsére a nyílvessző gyártók megadnak segédtáblázatokat, vagy napjainkban segédprogramokat, aminek a segítségével gyorsan eldönthető, hogy milyen merevségű vessző szükséges az íjunkhoz. A merevséget egyébként a veszőn lévő szám jelzi, minél kisebb, annál merevebb, vagyis egy 400-as jelzésű merevebb, mint egy 600-as. Az Easton vesszőinél legalábbis, de a gyártók többsége is hasonlóan számozza a vesszőit. Vannak persze kivételek, de az eladónak ezzel illik tisztában lennie.

És itt jön a nyílvessző választás művészete. Az íj sajátosságainak ismeretében meghatározható, hogy milyen merev vessző kell. A vesszőknek az előbb említett táblázatból ismert a hüvelykenkénti súlya is. Mivel a vesszőt szükséges a húzáshosszhoz illeszkedő hosszúságúra levágni, így valószínűleg önmagában a súlya kevés lesz az íjhoz, tehát ezután kell összeválogatni a megfelelő súlyú nockot, tollat, insertet és hegyet. Közben figyelni kell arra is, hogy a vessző egyensúlyi pontja azért mégis a középpontnál előrébb legyen a megfelelően stabil röppályához, valamint a tollak a felhasználási célnak megfelelő méretűek és elhelyezkedésűek legyenek, vagyis a levegőben a megfelelő irányú és sebességű pörgést biztosítsák a vesszőnek.

Arról már nem is teszek említést, hogy vadászatra miért előnyösebb az előírtnál nagyobb súlyú vessző, a vadászhegy miként befolyásolja a vessző súlyeloszlását, valamint röppályáját. Akit ez érdekel, az tényleg olvassa el ezt: Carbon Arrow University

Újabb tanulságos gyakorlás

Megint micsoda nap!

Végre a szél sem fújt, és annak is kiderült az oka, miért is bukdácsolt a nyílvessző múltkor a levegőben.

De haladjunk sorjában.

A múltkor örömmel írtam, hogy sikerült beállítani 20 méterre az íjam. Hát, ma kiderült, hogy egyáltalán nem. Először azt hittem, a szélmentes idő teszi, de hamar kiderült, hogy a kifutó volt a ludas. Már legutóbb is furcsa volt, hogy a lenti képen is látható lecsapódó villás részt borító filc mintha a jobb oldalon berepedt volna. Ma már el is kezdett felválni, ráadásul a nyílvesszőkön az egyik tollon fekete foltok és apró gyűrődések jelentek meg. Ebből egyértelművé vált, hogy a kifutón a villa valamilyen módon útban van a tollnak. Először időzítési problémára gyanakodtam, de a villa lecsapódását szabályozó zsinór ismételt állítása sem oldotta meg a gondomat. Azután arra gyanakodtam, hogy talán a villa a lecsapódásakor nem vízszintes helyzetbe kerül, és amikor próbáltam ezt a helyzetet állítani, akkor tűnt föl, hogy a villa elágazása nem az íj középvonalába esik, hanem kicsit jobbra, az íj testéhez közelebb.

A korábbi íjamon - mint minden PSE íjon - a kifutó helyének környékén van két vájat, ami segít a kifutó beállításában. Ha a kifutóra helyezett nyílvessző párhuzamos azokkal, akkor a beállítás helyes. Nos, a Mission íjon ilyen vájatok nincsenek, így csak szemre, érzéssel állítható be a kifutó. Illetve a papír teszt is segít(ett volna).

Hogy mi a papír teszt? Az alábbi két videó talán kellően elmagyarázza.

Tehát összefoglalva, a papír teszt egy olyan próba, ami segít megállapítani, hogy a kifutó és a nock illeszkedési helye az idegen egymáshoz képest megfelelő helyzetben van-e. Ha ez megfelelő, helyes, akkor lehet kezdeni az irányzék beállítását. Azonban, ahogy az első videóban is elmondják, más is befolyásolja az eredményt, vagyis ha a tesztet végző íjász nem kellően gyakorlott, és az oldása miden alkalommal más, akkor a kapott eredmény is fals lesz. Ugyanígy a nem kellően merev nyílvessző is hamis eredményt adhat, mivel túlzottan meghajlik a kilövéskor, és ilyen meghajlott állapotában szakítja át a papírt, ami máris valamelyik irányba elnyúlt lyukat eredményez. Tehát, ha van rá lehetőség, akkor érdemes ezt a tesztet egy gyakorlott íjászra bízni, és a lehető legmerevebb nyílvesszőt alkalmazni.

De most visszatérve a saját problémámhoz, úgy tűnik, sikerült szemre jól beállítani a kifutót, mert onnantól a vesszők egyáltalán nem imbolyogtak látható módon röptükben, valamint sokkal csendesebben is hagyták el az íjat. Azonban az időzítéssel még mindig voltak gondjaim, ugyanis a kifutó használati útmutatójában (egy DVD-n rögzített film, ami lépésről lépésre elmagyaráz és bemutat mindent) az látható, hogy a kifutóból kijövő zsinór egy olyan szorítóval kapcsolódik az íj egyik kábeléhez, ami két csavarral záródó, azonban az én kifutómhoz egycsavaros szorítót adtak, így a bemutatott módon nem állítható, hanem csak próbálgatással. Felettébb kellemetlen dolog ez, hiszen könnyű rosszul beszabályozni. Mivel azonban a lövések kellően zajtalanok és simák lettek, úgy gondolom, sikerült közel megfelelő helyzetbe beállítani a kifutót.

No, az előbbi beállítások után derült ki, hogy az irányzékot újra kell állítani. Végül is ez már egészen gyorsan ment. Kicsit lefelé és kicsit balra, és máris egész elfogadható lett a találati pontosságom.

És ebben a stádiumban tudatosult bennem néhány további dolog, amit érdemes megfontolni a gyakorlások során.

Először is: gyakorolni kizárólag teljesen vízszintes terepen érdemes. Hogy ez érthetővé váljon, tudni kell, hogy ahol ma lőttem, az egy lejtős terület és ráadásul nem is teljesen sima. Azt már korábban kitapasztaltam, hogy sem a lejtőn felfelé, sem lefelé nem túl kényelmes lőni. Vagyis lehet, de igazából gyakorolni nem jó. Éppen ezért a lejtőn mindig oldalirányba igyekszem felállítani a célt, így nagyjából szintben tudok lőni. Ma valahogy sikerült egy olyan pozíciót megcsípnem, hogy ahol álltam, az is egy kisebb bucka oldalán volt, vagyis meg sem közelítette a vízszintest, ennek köszönhetően folyton bajban voltam a megfelelő stabil egyensúlyi helyzet megtalálásával és fenntartásával, ami igazán el tudja vonni a figyelmet a célzásról és a helyes oldásról. Többször arra lettem figyelmes, hogy valamelyik irányba megdőlök, vagy az íj nem függőleges, vagy a húzó karom áll lehetetlen szögben, szóval borzasztó volt. A folyamatos izomfeszültség végül kellemetlen hátfájást is okozott. Konklúzió: a gyakorlást csak olyan körülmények között érdemes végezni, amik nem terelik el a figyelmet a célzásról és oldásról, mert a folyamatos egyensúlyozás rendkívül fárasztó. Terepen természetesen szükséges olyan körülmények között is lőni, amik nem ideálisak, de az egy, legfeljebb két lövés, nem pedig több sorozat, így a figyelem sem lankad el annyi idő alatt, és a rendellenes testhelyzet sem vezet izomfájdalmhoz.

Másodszor: ahogy egyre többet lövök, rá kell jönnöm, hogy az íjászat alapjait legjobban a hagyományos íjakkal lehet elsajátítani. A csigás íj esetében már az zavaró tényező, hogy az íjat ki kell húzni. Kihúzva tartani ugyan lényegesen könnyebb, de elég egy kis figyelmetlenség, és máris visszarántja magát az íj alap állapotába, amit automatikusan próbálunk megakadályozni. A lényeg, hogy a figyelem a csigás íj esetén többfelé oszlik meg, vagyis ha a kihúzás és a tartás nem megy automatikusan, akkor nagyon könnyű hibázni. A hagyományos íjak esetében azonban az erőhatások állandóak a kihúzás minden pontján, az íj nem okoz meglepetést, vagyis a helyes mozdulatokat, a helyes testtartást egyszerűbb azzal megtanulni és begyakorolni. Utána a csigás íj használata már gyerekjáték, csupán fizikum kérdése.

Harmadszor: a gyakorlás során törekedjünk olyan körülmények kialakítására, hogy semmi se zavarjon a koncentrációban. Vagyis álljunk stabilan, ami feltételez egy kényelmes, kellően stabil lábbelit (lehetne ugyan mezítláb is lőni, hiszen talán az a legstabilabb, de szabadban azért az hordoz némi kockázatot :) ), öltözékünk ne legyen szűk, mert az a mozgást gátolja, de ne legyen túl bő se, mivel abban meg könnyen elakadhat az íj, legyen a hőmérséklethez igazodó, de azért a rovaroktól is védjen, ne legyen semmi köztünk és a cél között, ne legyen a lövészet helyszíne túl forgalmas helyen, mert akkor gyakran kell megszakítani a gyakorlást, és várni a következő lehetőségre.

Negyedszer: ha azt vesszük észre, hogy nem tudunk kellően koncentrálni, akkor inkább hagyjuk abba a gyakorlást. Ilyenkor ugyanis egyre többet hibázunk, így a lövészetet sem fogjuk tudni élvezni. De ilyen "baleseteimről" már korábbi bejegyzéseimben írtam.

Végül egy kis lamentálás...

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az íjászat több, mint szimpla lövöldözés, inkább egy koncentrációs folyamat. A sikerhez nem is feltétlenül a fizikai erő szükséges, hanem a megfelelő figyelem összpontosítás.
A Miskolci Íjász Egylet edzései általában egy rövid, idegnyugtató meditációs gyakorlattal indulnak. Bevallom, ez nekem nagyon nem fekszik. Igazából ilyen módon nem tudok lenyugodni, csak eltompulni, ami tapasztalatom szerint esetemben inkább kockázatokat hordoz magában, ugyanis a figyelmem lankad, nem készít fel a fizikai igénybevételre.
Tapasztalatom szerint nekem jobban beválik, ha az íjászattól függetlenül gyakorlom a megfelelő koncentráltság elérését. Például FPS játékokkal. :)
De kiváló a jóga gyakorlása is. Sokan laikusok a jógát félre értik, ami teljesen érthető, hiszen sok oktató azzal próbál tanítványokat szerezni, hogy milyen egészséges a jóga, segít egy csomó betegség leküzdésében, illetve jó külsőnk lesz tőle, és hát az sem elhanyagolható körülmény, hogy például a jógát gyakorló nők látványa is igazán izgalmas lehet.
Értelmezésemben a jóga azonban inkább egy olyan tevékenység, ami segít elsajátítani a kellő tudatosságot, a megfelelő koncentrációt. A gyakorlatok megtanulása és végzése folyamatos, és erős odafigyelést igényel. Nem azért, mert az oktató ezt mondja, vagy megköveteli, hanem azért, mert különben nem tudjuk végrehajtani a gyakorlatokat, és felborulhatunk. Figyelni kell a légzésre, folyamatosan az egyensúlyra, arra, hogy a megfelelő ízületeket, izmokat használjuk. A segítségével tudatosíthatjuk testünket, izmainkat, mozdulatainkat, ami elvezethet oda, hogy bármely napi tevékenységünk során tudatában lehetünk minden tettünknek, és bármely más sportban is kontrollálni tudjuk mozdulatainkat.
Természetesen van ennek a koncentráltságnak egyéb hozadéka is, de talán ennyi is elég most ebből, hiszen ez a blog mégsem transzcendens dolgokról szól. :)

És ha már a jógánál tartunk, sokkal tovább már biztosan nem halogathatom, hogy korábbi ígéretemnek megfelelően foglalkozzak egy kicsit az íjászat anatómiájával, és a felkészítő fizikai gyakorlatokkal is. Tehát adott a feladat, és elmélyülhetek kicsit az élettanban és az erőnléti edzések elméletében is.

Végre! Az első lövések.

Huhh! Micsoda nap volt a tegnapi!

Napsütés, szél, és az íjam.

Pár észrevétel a Mission Ballistic-ről.

Ahhoz képest, hogy iker-csigás, nem tűnik zajosabbnak a Stingernél.
Viszont a stabilizátor könnyen meglazul.
Korábban nem hittem volna, hogy lehet ilyen sorozatokat lőni, amilyeneket sikerült. A szél ellenére képes voltam egy 5 cm átmérőjű körbe lőni az öt vesszőt egy-egy sorozat során még 20 m-ről is. Közelebbről természetesen nem nagy kunszt, de az irányzék beállításának folyamatában 5 m-nél kezdtem a lövéseket. Persze később, ahogy fáradtam, már nőtt a szórás, de a Stingerrel még hasonlót sem sikerült. Úgy tippelem, hogy alapvetően a kifutón múlott ez, de meg lehet győzni az ellenkezőjéről.
De ez a QAD kifutó azért zajosabb a whisker biscuit-nél. Naná!
Annak ellenére sikerült jókat lőni, hogy a vessző röptében szemmel láthatóan imbolygott. Korábban ez nem tűnt föl. Lehet, hogy merevebb vesszők kellenek ehhez az íjhoz?

Az irányzék beállításával is jól haladtam.

Ahogy a képen is látható, az irányzék házát két csavar rögzíti a nyélhez (nyakhoz? mihez is?). A múlt évben folyamatosan azzal kínlódtam, hogy mindig feljebb és feljebb kellett állítani az irányzékot, amit a nyakon függőlegesen elhelyezett mércés rész menti csúsztatásával próbálkoztam, azonban ettől igen furcsa állású lett maga az irányzék.

Idén tehát a két csavarral oldottam meg a magasság állítását, ugyanis a házon kb. 1/2 cm-ként találhatók további furatok, így van lehetőség a kísérletezésre. Mikor az irányzékot felraktam az íjra, mindent alapállásba állítottam rajta. Viszont kiderült, hogy ismét csak feljebb kell emelni az egészet, így egy fokozatosan a legmagasabb állásban rögzítettem. Finomhangolásra még mindig van lehetőség a hagyományos módon.
Szükséges volt még egy pici vízszintes igazítás is, de végül a 20 m-es tüske nagyjából jó helyre került. Most már csak egy szélcsendes alkalom kell a pontos beállításhoz, aztán jöhet a többi tüske.

Ellenben a kifutó beszabályozásán még kell egy kicsit dolgozni. Volt egy olyan érzésem, hogy kicsit késve csapódik le, ezért a szabályozó zsinórját kicsit hosszabbra vettem, de ezen is majd legközelebb dolgozok tovább.

Még egy fontos tanulsága a tegnapi lövöldözésnek: jól döntöttem, hogy szájgöböt is tetettem az íjra. Sokkal hamarabb megtalálható a segítségével a célzáshoz jó pozíció, ráadásul minden egyes alkalommal ugyanúgy lehet a segítségével célozni. Lassan minden adott, hogy a lövészet során ne csak a tevékenység okozzon örömöt, hanem sikerélményem is legyen.

Remélem, jövő hét végén az időjárás kegyes lesz, és engedi folytatni az irányzék beállítását.

Felkészülés

Igen, közeleg a jó idő.
Igazából a mai nap is jól indult, de hamar borúsra, szelesre fordult.

Mindegy.

Az elmúlt napokban már igencsak lőhetnékem volt, de sajnos munka után már nem volt rá időm. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy a péntek délutánt a felkészülés jegyében töltöm.

Mivel az új íjamat, a Mission Ballisticot még nem volt módom kipróbálni élesben, ezért még egy csomó állítani, szabályozni való akadt rajta.

Először is a megfelelő húzóerőt próbáltam beállítani. Amikor a boltból hazahoztam, akkor a karokat rögzítő csavarokat teljesen betekertem, vagyis a maximális húzóerőre állítottam, gondolván, hogy így kisebb valószínűséggel vetemedik el  álltában. (Kérdés: egy csigás íj el tud egyáltalán vetemedni?)

Az íj húzóereje 50-70 font között szabályozható, de a leggyengébb álláshoz a karokat rögzítő csavarokat csupán 6 fordulattal kell kitekerni. Többel nem is szabad. Úgy gondoltam, kezdetnek elég lesz 3 fordulat lazítás, ami elméletileg 60 fontot jelent. Egyébként vannak kétségeim, hogy egy csavarfordulat ugyanannyi font különbséget eredményez 70 font közelében is, mint 50 font körül, de a leméréséhez nincs eszközöm.

Tehát 3 csavarfordulat után kipróbáltam és rá kellett döbbennem, hogy ez a tél igen hosszú volt. Végül a 4 teljes fordulat bizonyult megfelelőnek. Remélem, a gyakorlással hamar visszatornázhatom magam arra a szintre, ahol ősszel abbahagytam.

A Mission íj viszont rendszerében különbözik a korábbi PSE Stingeremtől, ugyanis az single cam (egycsigás) rendszerű, vagyis a húzóerő beállításánál elég volt arra figyelni, hogy az íj mindkét karján ugyanannyiszor és ugyanannyira fordítsam el a csavarokat. A Ballistic azonban twin cam (iker csigás, de nevezik dual cam-nek is) rendszerű, így a csigák megfelelő időzítése is fontos. Sajnos a Mission íj csigáin nincsen semmilyen jelzés, ami ezt segítené. Szerencsére a youtube-on található több olyan film, ami végigvezet egy íj beállításain, például a következő (köszi Sean):

(Megjegyzem, ennek a fickónak vannak igazán érdekes, gondolatébresztő filmecskéi, bár időnként nagyon amerikai. Ugye nem kell elmagyaráznom, mit értek ezen? A csatornája: seansoutdoor)

Tehát, meg van a megfelelő húzóerő, az ideg távolsága a karok tövétől fen és lent is megegyezik.

Következő lépés a peep magasságának beállítása. Ugyan a vásárláskor be lett állítva, de az íj felszerelésének sorrendjébe némi hiba csúszott, ugyanis a szájgöb a peep rögzítése után került fel, így a beállított peep magasság egyből lejjebb került az ideálisnál.

Tanulság: az íj felszerelésének helyes sorrendje a következő
1. kifutó
2. elsütő fül (D-loop)
3. szájgöb (ha igényeled)
4. peep sight

Az összes többi, amit még szerelni kell, már mindegy, milyen sorrendben kerül a helyére.

Tehát sikerült a peep megfelelő magasságát beállítani, ami után rögzíteni kell. Erre az alábbi videón látható módszert alkalmaztam:

Ezen a youtube csatornán is sok hasznos video van: Draves Archery

Végül még az elsütő fül magasságának és a kifutó megfelelő beállításának ellenőrzése volt hátra, és ezzel végére is értem azoknak a tennivalóknak, amik szobában is elvégezhetők.

Következő lépés az irányzék beállítása, de az már csak próbalövésekkel lehetséges.

Ja, és a papírtesztet is el kellene végezni. Hogy mi is ez? Arról majd legközelebb.

Végül egy kép az íjról (vagyis egy ugyanilyen típusú íjról):