Végre a szél sem fújt, és annak is kiderült az oka, miért is bukdácsolt a nyílvessző múltkor a levegőben.
De haladjunk sorjában.
A múltkor örömmel írtam, hogy sikerült beállítani 20 méterre az íjam. Hát, ma kiderült, hogy egyáltalán nem. Először azt hittem, a szélmentes idő teszi, de hamar kiderült, hogy a kifutó volt a ludas. Már legutóbb is furcsa volt, hogy a lenti képen is látható lecsapódó villás részt borító filc mintha a jobb oldalon berepedt volna. Ma már el is kezdett felválni, ráadásul a nyílvesszőkön az egyik tollon fekete foltok és apró gyűrődések jelentek meg. Ebből egyértelművé vált, hogy a kifutón a villa valamilyen módon útban van a tollnak. Először időzítési problémára gyanakodtam, de a villa lecsapódását szabályozó zsinór ismételt állítása sem oldotta meg a gondomat. Azután arra gyanakodtam, hogy talán a villa a lecsapódásakor nem vízszintes helyzetbe kerül, és amikor próbáltam ezt a helyzetet állítani, akkor tűnt föl, hogy a villa elágazása nem az íj középvonalába esik, hanem kicsit jobbra, az íj testéhez közelebb.
A korábbi íjamon - mint minden PSE íjon - a kifutó helyének környékén van két vájat, ami segít a kifutó beállításában. Ha a kifutóra helyezett nyílvessző párhuzamos azokkal, akkor a beállítás helyes. Nos, a Mission íjon ilyen vájatok nincsenek, így csak szemre, érzéssel állítható be a kifutó. Illetve a papír teszt is segít(ett volna).
Hogy mi a papír teszt? Az alábbi két videó talán kellően elmagyarázza.
Tehát összefoglalva, a papír teszt egy olyan próba, ami segít megállapítani, hogy a kifutó és a nock illeszkedési helye az idegen egymáshoz képest megfelelő helyzetben van-e. Ha ez megfelelő, helyes, akkor lehet kezdeni az irányzék beállítását. Azonban, ahogy az első videóban is elmondják, más is befolyásolja az eredményt, vagyis ha a tesztet végző íjász nem kellően gyakorlott, és az oldása miden alkalommal más, akkor a kapott eredmény is fals lesz. Ugyanígy a nem kellően merev nyílvessző is hamis eredményt adhat, mivel túlzottan meghajlik a kilövéskor, és ilyen meghajlott állapotában szakítja át a papírt, ami máris valamelyik irányba elnyúlt lyukat eredményez. Tehát, ha van rá lehetőség, akkor érdemes ezt a tesztet egy gyakorlott íjászra bízni, és a lehető legmerevebb nyílvesszőt alkalmazni.
De most visszatérve a saját problémámhoz, úgy tűnik, sikerült szemre jól beállítani a kifutót, mert onnantól a vesszők egyáltalán nem imbolyogtak látható módon röptükben, valamint sokkal csendesebben is hagyták el az íjat. Azonban az időzítéssel még mindig voltak gondjaim, ugyanis a kifutó használati útmutatójában (egy DVD-n rögzített film, ami lépésről lépésre elmagyaráz és bemutat mindent) az látható, hogy a kifutóból kijövő zsinór egy olyan szorítóval kapcsolódik az íj egyik kábeléhez, ami két csavarral záródó, azonban az én kifutómhoz egycsavaros szorítót adtak, így a bemutatott módon nem állítható, hanem csak próbálgatással. Felettébb kellemetlen dolog ez, hiszen könnyű rosszul beszabályozni. Mivel azonban a lövések kellően zajtalanok és simák lettek, úgy gondolom, sikerült közel megfelelő helyzetbe beállítani a kifutót.
No, az előbbi beállítások után derült ki, hogy az irányzékot újra kell állítani. Végül is ez már egészen gyorsan ment. Kicsit lefelé és kicsit balra, és máris egész elfogadható lett a találati pontosságom.
És ebben a stádiumban tudatosult bennem néhány további dolog, amit érdemes megfontolni a gyakorlások során.
Először is: gyakorolni kizárólag teljesen vízszintes terepen érdemes. Hogy ez érthetővé váljon, tudni kell, hogy ahol ma lőttem, az egy lejtős terület és ráadásul nem is teljesen sima. Azt már korábban kitapasztaltam, hogy sem a lejtőn felfelé, sem lefelé nem túl kényelmes lőni. Vagyis lehet, de igazából gyakorolni nem jó. Éppen ezért a lejtőn mindig oldalirányba igyekszem felállítani a célt, így nagyjából szintben tudok lőni. Ma valahogy sikerült egy olyan pozíciót megcsípnem, hogy ahol álltam, az is egy kisebb bucka oldalán volt, vagyis meg sem közelítette a vízszintest, ennek köszönhetően folyton bajban voltam a megfelelő stabil egyensúlyi helyzet megtalálásával és fenntartásával, ami igazán el tudja vonni a figyelmet a célzásról és a helyes oldásról. Többször arra lettem figyelmes, hogy valamelyik irányba megdőlök, vagy az íj nem függőleges, vagy a húzó karom áll lehetetlen szögben, szóval borzasztó volt. A folyamatos izomfeszültség végül kellemetlen hátfájást is okozott. Konklúzió: a gyakorlást csak olyan körülmények között érdemes végezni, amik nem terelik el a figyelmet a célzásról és oldásról, mert a folyamatos egyensúlyozás rendkívül fárasztó. Terepen természetesen szükséges olyan körülmények között is lőni, amik nem ideálisak, de az egy, legfeljebb két lövés, nem pedig több sorozat, így a figyelem sem lankad el annyi idő alatt, és a rendellenes testhelyzet sem vezet izomfájdalmhoz.
Másodszor: ahogy egyre többet lövök, rá kell jönnöm, hogy az íjászat alapjait legjobban a hagyományos íjakkal lehet elsajátítani. A csigás íj esetében már az zavaró tényező, hogy az íjat ki kell húzni. Kihúzva tartani ugyan lényegesen könnyebb, de elég egy kis figyelmetlenség, és máris visszarántja magát az íj alap állapotába, amit automatikusan próbálunk megakadályozni. A lényeg, hogy a figyelem a csigás íj esetén többfelé oszlik meg, vagyis ha a kihúzás és a tartás nem megy automatikusan, akkor nagyon könnyű hibázni. A hagyományos íjak esetében azonban az erőhatások állandóak a kihúzás minden pontján, az íj nem okoz meglepetést, vagyis a helyes mozdulatokat, a helyes testtartást egyszerűbb azzal megtanulni és begyakorolni. Utána a csigás íj használata már gyerekjáték, csupán fizikum kérdése.
Harmadszor: a gyakorlás során törekedjünk olyan körülmények kialakítására, hogy semmi se zavarjon a koncentrációban. Vagyis álljunk stabilan, ami feltételez egy kényelmes, kellően stabil lábbelit (lehetne ugyan mezítláb is lőni, hiszen talán az a legstabilabb, de szabadban azért az hordoz némi kockázatot :) ), öltözékünk ne legyen szűk, mert az a mozgást gátolja, de ne legyen túl bő se, mivel abban meg könnyen elakadhat az íj, legyen a hőmérséklethez igazodó, de azért a rovaroktól is védjen, ne legyen semmi köztünk és a cél között, ne legyen a lövészet helyszíne túl forgalmas helyen, mert akkor gyakran kell megszakítani a gyakorlást, és várni a következő lehetőségre.
Negyedszer: ha azt vesszük észre, hogy nem tudunk kellően koncentrálni, akkor inkább hagyjuk abba a gyakorlást. Ilyenkor ugyanis egyre többet hibázunk, így a lövészetet sem fogjuk tudni élvezni. De ilyen "baleseteimről" már korábbi bejegyzéseimben írtam.
Végül egy kis lamentálás...
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az íjászat több, mint szimpla lövöldözés, inkább egy koncentrációs folyamat. A sikerhez nem is feltétlenül a fizikai erő szükséges, hanem a megfelelő figyelem összpontosítás.
A Miskolci Íjász Egylet edzései általában egy rövid, idegnyugtató meditációs gyakorlattal indulnak. Bevallom, ez nekem nagyon nem fekszik. Igazából ilyen módon nem tudok lenyugodni, csak eltompulni, ami tapasztalatom szerint esetemben inkább kockázatokat hordoz magában, ugyanis a figyelmem lankad, nem készít fel a fizikai igénybevételre.
Tapasztalatom szerint nekem jobban beválik, ha az íjászattól függetlenül gyakorlom a megfelelő koncentráltság elérését. Például FPS játékokkal. :)
De kiváló a jóga gyakorlása is. Sokan laikusok a jógát félre értik, ami teljesen érthető, hiszen sok oktató azzal próbál tanítványokat szerezni, hogy milyen egészséges a jóga, segít egy csomó betegség leküzdésében, illetve jó külsőnk lesz tőle, és hát az sem elhanyagolható körülmény, hogy például a jógát gyakorló nők látványa is igazán izgalmas lehet.
Értelmezésemben a jóga azonban inkább egy olyan tevékenység, ami segít elsajátítani a kellő tudatosságot, a megfelelő koncentrációt. A gyakorlatok megtanulása és végzése folyamatos, és erős odafigyelést igényel. Nem azért, mert az oktató ezt mondja, vagy megköveteli, hanem azért, mert különben nem tudjuk végrehajtani a gyakorlatokat, és felborulhatunk. Figyelni kell a légzésre, folyamatosan az egyensúlyra, arra, hogy a megfelelő ízületeket, izmokat használjuk. A segítségével tudatosíthatjuk testünket, izmainkat, mozdulatainkat, ami elvezethet oda, hogy bármely napi tevékenységünk során tudatában lehetünk minden tettünknek, és bármely más sportban is kontrollálni tudjuk mozdulatainkat.
Természetesen van ennek a koncentráltságnak egyéb hozadéka is, de talán ennyi is elég most ebből, hiszen ez a blog mégsem transzcendens dolgokról szól. :)
És ha már a jógánál tartunk, sokkal tovább már biztosan nem halogathatom, hogy korábbi ígéretemnek megfelelően foglalkozzak egy kicsit az íjászat anatómiájával, és a felkészítő fizikai gyakorlatokkal is. Tehát adott a feladat, és elmélyülhetek kicsit az élettanban és az erőnléti edzések elméletében is.
