Ja igen.
Kiválasztottam az íjat, a húzáshossz és a húzási erő is beállítva, a kezemben volt végre, a próbalövésen is túl vagyok, de pár dologra még talán szükség van az élvezetes lövészethez. Nem sok mindenre, hiszen az íjhoz gyakorlatilag mindent adtak. Viszont alkarvédő a bolti próbalövés tapasztalata alapján igenis szükséges. Legalábbis addig, amíg rendesen kezelni nem tudom az íjat. Aztán, ha már minden pontosan be lesz rajta állítva, akkor már nem lesz annyira fontos, de most még igen.
Fontos dolog, hogy az íjon a legtöbb állítást magam is elvégezhetem, de hát ahhoz megfelelő szerszám is szükséges. És itt jön az első probléma. Az íj ugyebár amerikai termék, minden alkatrész az angolszász mértékegységekhez van igazítva, így a barkácsüzletekben sajnos nem lehet egyszerűen hozzájutni a megfelelő méretezésű szerszámokhoz, jelesül imbuszkulcsokhoz. A metrikus méretezésűek egyszerűen nem illenek a csavarokba. Vagy kisebbek, vagy bele sem férnek.
Két lehetőség adott. Vagy a boltban, ahol az íjat is vásároltam (rendben, hasonló profilú webshopok is szóba jöhetnek) veszem meg azt a sárga tokozású nyitható imbuszkulcsokat tartalmazó eszközt, ami leginkább egy túlméretes bicskára emlékeztet, vagy barkácsboltban próbálkozom.
Én az utóbbit választottam. A netről egészen jutányos áron meg lehet rendelni a szükséges kulcskészletet. Szállítással együtt is alatta maradtam a sárga tokos zsebcélszerszám árának. Micsoda öröm és boldogság! Sikerült spórolni pár száz forintot.
Végre minden rendelkezésre áll, irány a lőtér.
No itt derült ki, hogy a netről rendelt imbuszkulcs sorból csak a talán legfontosabb hiányzik, éppen az a méret, ami az irányzék állító csavarjaiba illik. Sebaj, akkor az első lövészet a szükséges mozgásforma megismerésével, és nem mellesleg a veszzőfogó mellett, felett, alatt elszálló vesszők megkeresésével telik.
Első érdekes tapasztalás: leghamarabb az íjat tartó vállam fáradt el, nem a hátam, nem a húzó karom, még csak nem is az íjat tartó karom, hanem a vállam. No erre nem számítottam.
A második lövészetemre már tapasztaltabb társaság is volt körülöttem, akitől néhány hasznos, és még több haszontalan tanácsot kaptam. (Vagyis akkor és ott haszontalant.) Viszont így a szükséges szerszám is rendelkezésre állt az irányzék első állításához, ami elengedhetetlen volt, mivel minden lövés jó 30 centivel a cél fölé szállt 20 méterről.
Második érdekes tapasztalás: az a húzási erő, ami kezdetben szinte megizzasztott, hamar átléphetővé vált. Tehát a szükséges izomerő valahol ott volt hátul a csuklyás és széles hátizmomban, csak rá kellett érezni a megfelelő mozgásokra. Persze a továbblépés jelen esetben az íj megfelelő csavarjainak 1 fordulattal beljebb tekerését jelentették.
A több gyakorlási lehetőség érdekében be is szereztem egy saját vesszőfogót is. A hétvégi kertünkben ki is találtam a megfelelő helyet neki. És igen, ha tehettem, gyakoroltam.
Harmadik érdekes tapasztalás: bár a vesszőfogó a vastagabbik fajta volt, a nyílhegy a túlsó oldalukon mégis egészen hosszan kijött.
Negyedik érdekes tapasztalás: a vesszőket puszta kézzel kínszenvedés kihúzni a vesszőfogóból. Különösen nyáron, melegben, amikor még a tenyerem is nedves. Tehát, megvolt a következő vásárolni való, egy vesszőkihúzó.
Ötödik érdekes tapasztalás: még az új segédeszközzel is baromi nehéz kihúzni a vesszőt a vesszőfogóból, úgy bele tud szorulni. Nem is tudom, mi fárasztott el akkoriban jobban? Az íj egymás utáni kihúzása, vagy a vesszők kihúzása a vesszőfogóból? Minden esetre az a tevékenység is segít tovább erősíteni a hátizmokat. :)
Közben elolvastam végre az íj User's Guide-ját. Talán éppen ideje is volt. Kiderült, hogy wax is szükséges, ha azt akarom, hogy sokáig ép maradjon az íjam. A wax pedig az idegre, meg a segédkábelekre kell, elméletileg minden lövészet után.
Közben a neten rátaláltam a következő videóra:
Gondolatébresztő volt.
De sajnos rosszul közelítettem meg a dolgot. Ahogy a videóban is elhangzik, lépésenként kell haladni. Saját tapasztalatom alapján ez egy nagyon fontos figyelmeztetés. Tényleg nem szabad mindent egyszerre próbálni, mert képtelenség annyifelé figyelni. Először legyen meg a helyes testtartás, alapállás, kartartás, a húzás helyes módja, a légzés, az összes többi csak utána következik.
Legközelebb arról írok majd, milyen "baleseteim" voltak abból, hogy egyszerre túl sok mindenen próbáltam változtatni.
Kellemes hétvégét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése