Az íjhoz szükséges felszerelések 3.

Legutóbb a oldógépnél (release) hagytam abba. Hol is kezdjem?

Miért van rá szükség?

Olvasatomban első sorban biztonsági okokból. Oldógépet használva ugyanis kicsi az esélye, hogy a helytelen kéztartás (a húzó kezet értve alatta) az ideg leugrását eredményezze a csigákról. Még a második posztomba illesztettem is egy oktatóvideót erről a "balesetről". De ez csak a legdurvább hiba, amit el tudok képzelni.

További hiba lehet például, hogy egy fizikai erőnlétünket meghaladóan erősre állított íj esetében egy fél kihúzás során kisebb valószínűséggel engedjük el az ideget, megkockáztatva ezzel egy nyílvessző vaktában ellövését. Oldógép használatakor ilyen esetben azért izomból automatikusan lassítjuk az íj leeresztését, feltéve, ha véletlenül nem oldjuk az oldógépet. Puszta kézzel nehezebb ezt a folyamatot kontrollálni.

Aztán ott van az a körülmény is, hogy az íj idege azért kellően vékony ahhoz, hogy kihúzáskor erősen vágjon, ami persze megfelelő kesztyűvel kivédhető, de az az ujjakra ható nyomás elosztásával a tapintást is tompítja, ami akár szintén akaratlan oldáshoz vezethet. További szempontként azt is érdemes a puszta kezes lövészet esetén figyelembe venni, hogy a csigás íjak jellemzően rövidebbek, mint a hagyományos íjak, így az íj geometriájából adódóan a húzó ujjakat nem csak simán vágja, hanem egymáshoz is szorítja az ideg, ami szintén nem túl kellemes érzés.

Végül - legalábbis most - további előnye az oldógépeknek, hogy kevésbé tudjuk velük elrontani a lövést, ugyanis oldáskor az idegre oldalirányban biztosan nem fejtenek ki nyomást, amit azért puszta kézzel könnyű összehozni kellő odafigyelés hiányában.

Milyen is egy oldógép?

Sokféle létezik ezekből is, de most az egyszerűség kedvéért osszuk őket két fő csoportra.

Vannak a vadászat céljára kialakítottak, amiknél a mechanika egy csuklópánthoz van rögzítve, és vannak a céllövőknek szánt oldók, amik elsőre egy boxerre emlékeztetnek, csak ezeket az íjász a markában tartja, nem pedig az ujjaira húzza.

Példa mindkettőre:
Tru-Fire Buckle Black Foldback

Scott Exxus

Természetesen ezeken az főbb irányokon belül további változatok is léteznek. A céllövő oldógépek esetében az oldási mód szerint két főbb csoport van, az egyik - mint például a képen is - az, amelynél az íjász a hüvelykujjával egy kart lenyomva oldja a szerkezetet. A másik esetben - ha jól értem a neten talált videókat - a húzás végén a húzó kéz csuklójának függőleges elmozdulása old, ami arra vezethető vissza, hogy egy bizonyos távolság után anatómiai okok miatt már nem lehet tovább egyenesen húzni az ideget, vagyis a húzó kéz és az ideg által bezárt szög megváltozik, amit a szerkezet érzékel. (Bocsánat a bizonytalanságért, de élőben nem volt még szerencsém ezt kipróbálni. Remélem, olvasóim között lesz, aki tudja ezt pontosítani, vagy javítani, ha szükséges.)

A csuklópántosok között lehetséges csoportosítás, hogy a pánt hogyan záródik. Tépőzárral, vagy csattal. A tépőzár előnye például, hogy "fokozatmentesen" állítható, vagyis bármilyen csuklóra pontosan illeszthető. Hátránya viszont, hogy esetleges, sikerül-e minden alkalommal ugyanolyan állásban rögzíteni, így alkalomról alkalomra változhat az elsütő szerkezet távolsága a kéztől. További hibája, hogy a csukló mozgatásakor, vagy amikor megfeszül, a tépőzár hajlamos a recsegésre, ami vadászat során nem túl előnyös zaj. A csatos rögzítésű ellenben minden alkalommal azonos állásban rögzíthető, de nem biztos, hogy sikerül megtalálni a megfelelő állást a csukló vastagságához (ezen lehet segíteni egy lyukasztó és kalapács alkalmazásával). És nem zajos.

A csuklópántos oldógépeket csoportosíthatjuk úgy is, hogy a szerkezet milyen módon kapcsolódik a csuklópánthoz. Lehet merev (természetesen ez is lehet sokféle konstrukció), mint például a fenti képen, vagy zsinóros, esetleg hevederes. Ez utóbbiak nyugalmi állapotban, amikor éppen nem rendeltetésének megfelelően használjuk, kevésbé zavarnak a különböző tevékenységekben, illetve a zsinór, vagy a heveder hossza egyszerűen szabályozható. A merev rögzítésűek is lehetnek szabályozható, vagy fix hosszúságúak, de a merev kapcsolódás is lehet fixen rögzítve a csuklópánthoz, vagy mint a fenti képen, egy gyűrűhöz is kapcsolódhat, ami hasonlóan kényelmes megoldás, mint a zsinóros rögzítés.

És végül további csoportosítási lehetőség, hogy milyen felépítésű az a rész, ami az idegre csatlakozik. Ez persze nem  csak a csuklópántos modellekre, hanem mindegyikre igaz. Lehet egy billenő kampós, aztán lehet egy csipeszhez, vagy fogóhoz hasonlító szerkezet, aminek vagy mindkét fele, vagy csak az egyik mozog.

Most az elsütő billentyűk lehetséges formáira ki sem térek.

Jelenleg ilyen oldógépem van:

Ez egy T.R.U. Ball Outlaw. Csatos, zsinóros, a "fogó" mindkét fele nyílik. Egyébként a T.R.U. Ball oldógépeinek jellemzője, hogy az elsütőbillentyű elengedésekor automatikusan visszazár a szerkezet. A korábban használt PSE Caliper esetében a hátrahúzott elsütőbillentyű úgy is marad, a "fogót" a billentyű visszatolásával lehetett zárni. Egyébként ez utóbbi rendszer az elterjedtebb.

Íme:

A drágább oldógépek szétszedhetőek, és az oldáshoz szükséges erő állítható.

Hát ennyit az oldógépekről.

Ha ennyi felszerelésünk van, akkor akár már használni is tudjuk az íjunkat. De a használati értéken sokat javít egy irányzék rendszer, és egy stabilizátor. Ezekről majd legközelebb. A felszereléseket nem is taglalnám tovább, a többi inkább már használati cél, és egyéni ízlés kérdése. Aztán a későbbiekre tervezem még, hogy kicsit körbejárom az íjászat, fizikai vetületét is, vagyis azt, hogy mely izomcsoportokat használjuk, melyek hatnak még ki a lövésre, ezek milyen módon erősíthetők. Aztán tervezem még, hogy elelmélkedem kicsit a lövészet előtti bemelegítés szükségességéről is. Talán kissé nagyra törő tervek, de szerintem érdekes lehet ez is.

Megjegyzés 1.: Úgy érzem, időnként muszáj megadni az angol elnevezését is annak, amiről írok, mert a neten ezekre keresve lehet a legtöbb információhoz jutni, ráadásul a magyar megfelelői néha igencsak döcögősek. Eddigi tapasztalataim szerint a csigás íjakkal kapcsolatos kifejezések még nem egységesedtek a magyar nyelvben, hiszen sokkal többféle alkatrész, tartozék, és kis bigyó jöhet szóba, mint a hagyományos íjak esetében.

Megjegyzés 2.: Gyakran az angol elnevezések tükörfordítása totál hülyén hangzik, de több ilyenre hallottam már jó magyar elnevezést. Pl: kisser button - szájgöb. De a D-loop-ra nem tudok igazán jó elnevezést, csupán jobb híján nevezem elsütő fülnek (ez az előző bejegyzésemben volt téma). Egyszer talán meg kellene próbálni összegyűjteni az összes ilyen angol elnevezést, és a magyar megfelelőit.