Az íjhoz szükséges felszerelések 1. (kiegészítve a 19. bejegyzésben)

Ahogy legutóbb ígértem, elkezdtem a korábbi bejegyzéseimet kiegészítgetni, de végül be kell látnom, hogy a hiányosságokat csak további bejegyzésekkel tudom pótolni.

Ma elkezdem leírkálni, hogy egy íjon mi mire is való, mi kell az élvezetes lövészethez és miért.

Tehát adott egy íj, meg a vessző(k). A vessző az egyszerűbb, így innen indulok.

A csigás íjhoz nem mindegy, milyen vesszőt használunk. Egy biztos: favesszőt tilos. Vagyis szabad, hiszen tiéd az íj, azt lősz ki vele, amit akarsz, ha mersz. :)
Szóval a fa vesszőt felejtsd el! Egyszerűen nem bírja a rá nehezedő hirtelen terhelést. Egynél többször biztosan. (Igaz, még nem mertem kipróbálni, de minden hozzáértő óva int tőle.) Marad két lehetőség, a carbon és az alumínium. Nekem a carbonnal van tapasztalatom.

A carbon vesző valójában egy carbon szálakból sodort cső. Könnyű, rugalmas, strapabíró, könnyen méretre vágható.

Alumínium vesszőt még testközelből nem láttam, csak képen, illetve olvastam róla. Olcsóbb a carbonnál. Találni még a kettő keverékét, tehát alu-carbon vesszőket is, de ezekről semmit nem tudok.

Korábban már írtam a vesszők súlyáról, amit grain-ben mérnek. A könnyebb vesszők laposabb röppályán, messzebb, gyorsabban szállnak, azonban kisebb az átütő erejük, ami mondjuk vadászaton nem mellékes, viszont céllövésre tökéletes. Persze a vesszőgyártók azért leírják, hogy milyen erejű íjhoz milyen súlyú vessző kell, tehát egy erős íjhoz nem biztos, hogy igazán könnyű vessző használható.

A vesszőket érdemes vásárláskor a megfelelő hosszúságúra levágatni, azzal is könnyebb lesz, persze ha sérül a hegy körül, akkor tartalék sincs benne.

Szűkebb pátriámban az Easton gyártmányú vesszőkhöz lehet a legegyszerűbben hozzájutni, habár a webshopok korában más gyártmányúak is könnyen elérhetőek.

A vesszőre kell még hegy, toll, és nock.

A nyílhegy kétféle lehet: gyakorló és vadász hegy.

Ez egy gyakorló hegy:

Ez pedig egy vadász hegy:

Ez is:

És még ez is:

Ez utóbbi apróvadra.

Tehát, ahogy látszik is, a gyakorló hegyen nincsenek éles pengék. Valószínűleg igen nagy szerencse kellene, hogy egy olyan vesszővel bármilyen állatot le lehessen lőni, hiszen kicsi rá az esély, hogy a bundán és a bőrön áthaladva ne lassuljon le annyira, hogy elég mélyen sebezzen. Érdekesség, lehet, hogy nem is igaz, de hallottam olyan esetet, egy felfújt autógumiról egyszerűen lepattan egy ilyen hegyű vessző, míg a vadász hegy kilyukasztja. Talán egyszer, unalmamban majd kipróbálom, de az nem mostanában lesz.

A hegy kétféle módon lehet rögzítve a vesszőhöz. Vagy beleragasztva a csőbe, ami értelem szerűen egy véglegesnek szánt megoldás, néhány előnnyel és hátránnyal. Előnye, hogy könnyebb, mint a másik lehetőség, az inzertbe tekerős. Hátránya, hogy szükség esetén nehezebb cserélni. A másik lehetőség tehát az, hogy előbb egy inzertet ragasztanak a vesszőbe, és ebbe lehet belecsavarozni a hegyet. A képeken is ilyen inzertbe csavarozandó nyílhegyek látszanak.

Így néz ki egy inzert:

Az inzertes megoldás természetesen lehetővé teszi, hogy ugyanazzal a vesszővel lőjünk célba, vagy vadásszunk, csupán a hegy egyszerű kicserélésével.

Következő dolog, ami kell a vesszőre, az a toll. Három. Hogy miért? Stabilizálja a vessző röptét. Habár a neten vannak videók, ahol éppen azt bizonyítják, hogy toll nélküli vesszővel is pontosan ugyanolyan pontosan lehet lőni, mint feltollazott vesszővel. Hát, nem tudom. Valószínűleg nem véletlenül találták ki eleink. Azt tudom tapasztalatból, hogy a sérült toll nagyon félre viheti a vesszőt.

A toll lehet többféle anyagból, de a legkézenfekvőbb a műanyag. A tollak hossza és alakja is változatos lehet, szerintem ízlés dolga, de meg lehet győzni az ellenkezőjéről. Természetesen a tollak színesek. Kettő általában egyforma, a harmadik eltérő színű, általában lövéskor ez az íjjal ellentétes oldalon van, így biztosan nem dobja meg maga az íj. Javaslatom: válassz olyan színű tollakat, amik a fűben, virágok közt is feltűnőek, például a neon és a narancs színek. Így biztosan hamarabb megtalálod a vessződ, ha elhibázod a lövést. És mindenki hibáz el lövést.

Fel lehet őket ragasztani többféle módon, a vesszővel párhuzamosan, ilyenkor a vessző repülés közben nem forog, vagy felragasztható úgy is, hogy jobbra, vagy balra forogjon a vessző. Inzertes hegy esetén célszerű úgy ragasztani, hogy az óramutató járásával megegyezően forgassa a vessző, így a célba csapódáskor a hegyre jobban rácsavarodik, míg ellenkező irányú forgás esetén éppen meglazulna, ami a hegy elvesztéséhez is vezethet.

Végül a nock.

Ennek a feladata, hogy a vessző az íj húrján stabilan megmaradjon. Ez is lehet mindenféle színű, sőt világítós is, ami kilövéskor kapcsol be. Ez esti, éjszakai vadászatokon lehet praktikus.

A következőkre gyakorlatban a vesszőkkel kapcsolatban feltétlenül figyelni szükséges a balesetek megelőzése érdekében.

Minden lövés előtt ellenőrizendő, hogy a hegy a vesszőn stabilan rögzítve van-e, ha lötyög az inzertben, meg kell húzni, ha az inzert lötyög a vesszőben, akkor azzal csak egy visszaragasztás után érdemes lőni, feltéve, ha nem akarsz új, más színű inzertet, és új hegyet a nyílvessződre.

A vesszőt minden lövés előtt a két végénél fogva kissé meg kell hajlítani, lehetőleg minden irányba. Ha recsegést hallasz, akkor az a vessző mehet a kukába, vagy jó lesz hátvakarónak, esetleg virágkarónak muskátlihoz, de lövésre rendkívül balesetveszélyes. A recsegés ugyanis arra utal, hogy a vessző maga sérült, nem a hegy, vagy a tollak, vagy a nock, így a lövés pillanatában akár el is törhet, ami ilyen sérülést is okozhat:

Hopp, nem tettem ki a 18-as karikát. Mea culpa.

Tehát a hajlítás:

Ezután jönnek a tollak. Ha sérült és ollóval nem javítható, akkor muszáj a tollat cserélni, mert ahogy írtam, félre viheti a vesszőt, ami jó esetben csak sima céltévesztés, rosszabb esetben lehet a fűben keresgélni a nyílvesszőt. Ez nem túl szórakoztató.

Végül a nock. A törött, vagy repedt nock esetén a nyílvessző nem szorul rá megfelelően az íj húrjára, és a lövéskor nem adódik át neki a lövési energia (kinetikus energia; ha tévedek, mérnökök majd kijavítanak), és gyakorlatilag azt éred el, mintha az íjat üresen engedted volna el (dry fire), ami az íj megrongálódását okozhatja.

Ennyit a nyílvesszőkről. Ha jobban érdekel a téma, akkor ajánlom a következő linkeket:
http://www.huntersfriend.com/carbon_arrows/hunting_arrows_selection_guide_chapter_1.htm
http://www.huntersfriend.com/arrow-safety-warning.html

A második linken érdemes a videót is megnézni, tanulságos. Sajnos mindkettőhöz kell némi angol tudás, de hát a google fordító is sokat segíthet. :)

Legközelebb jönnek az íjra szerelhető eszközök.

Bár nem vág a témába és már karácsony is elmúlt, de mozirajongókat érdekelhet a következő:

http://pse-archery.com/c/heritage-recurve-bows_youth-recurves_snake?pkey=697452f03402dfe0268a6d68e500a2de&ckey=18671.65774.87702.0.0

http://www.huntersfriend.com/2013_PSE_Silver_Snake_Games_Bow_Package/pse_snake_ready_aim_fire_youth_bow_package.html

Vajon mi ihlette? :)

Itt látható, amikről eddig írtam

Hol is tartottam?

Bocs, most kicsit elvesztettem a fonalat.
Túl vagyok egy szemműtéten, és végre újra jól látom a monitort, és közben a fejem sem fáj. Ma először, és még tesztelem, hány órát bírok így, tehát lehet, hogy ez a bejegyzésem rövid lesz.
Aztán mivel éppen orvosilag letiltottak a sportról egy hónapra, meg az ünnepek miatt amúgy sem érek igazán rá :( , még nem volt alkalmam kipróbálni az új íjam, pedig már nagyon viszket a tenyerem, hogy kézbe fogjam, és lőjek.

Addig is próbálom korábbi bejegyzéseimet kicsit kiegészítgetni. Kaptam ugyanis egy jogos észrevételt eddigi egyetlen olvasómtól (köszönet érte), hogy képekkel is illusztrálhatnám, amikről írok. Tehát most megpróbálok mindenhez képet vadászni, és beillesztgetni, vagy ha ez nem sikerülne, akkor amolyan szószedetként, fogalommagyarázatként egy következő bejegyzésbe pakolnám bele.

Kezdésnek álljon itt egy kép első íjamról: PSE Stinger 3G
Persze volt néhány eltérés a képen látható darabhoz képest. A legszembetűnőbb talán a stabilizátor színe, ami fekete volt, nem pedig terepszínű. Íme:

Az irányzék ilyen volt rajta:

PSE Gemini.

A kifutó pedig ilyen: Trophy Ridge Quick Shot

Végül a tár:

Úgy érzem, mára most jött el az idő, hogy befejezzem a monitorbámulást. Legközelebb folytatom.

Új íj

Tehát legutóbb ott hagytam abba, hogy az íjjal történő lövésről fogok írni.

Így terveztem, de előbb egy frissebb élményemet muszáj megosztanom.

A PSE Stingert lecseréltem egy Mission Ballistic-re. (http://missionarchery.com/product/ballistic/) Kipróbálni még nem volt lehetőségem, részben azért, mert nem jutottam ki a zöldbe, részben azért, mert még nincs teljesen kész. Vagyis irányzék még nincs rajta.

Miért váltottam? És miért erre?

Nos, mindenképpen tovább akartam lépni. Egy gyorsabb, könnyebb, kisebb íjat szerettem volna. További szempont volt, hogy például a húzáshossz szabályozásához ne kelljen íjprés (bowpress - mi a magyar neve?), az ára is a reális szinten mozogjon, és az sem volt mellékes, milyen vásárlói tapasztalatok érhetők el róla, milyen a gyártó garanciális gyakorlata.

Versenyben volt még a Bowtech Assasin, a PSE Drive, és a  PSE Revenge. Sok egyéb íj, ami tetszett, az ára miatt esett ki azonnal.

Az elsőről eléggé megoszlottak a vélemények. Sokan dicsérték, de feltűnően sok olyan tapasztalat is olvasható a neten, ami a minőségét tekintve legalább is elbizonytalanított. Leggyakrabban emlegetett hibája, hogy az ideg hajlamos leugrani a csigákról. Arról megoszlottak ugyan a vélemények, sőt viták folytak, hogy ez a jelenség esetleg nem egy korábbi üres elsütés  következménye-e, azonban a Táltos Íjász gazdája felhívta figyelmemet egy érdekességre, ami talán szintén közre játszhat ebben, mégpedig a csigákon az ideget vezető hornyok magassága közel sincs olyan, mint például a PSE íjakon. A Bowtech íj alapból használatra kész felszerelésű, van rajta irányzék, peep, kifutó, stabilizátor, tár. Csupaszon az íjat nem is forgalmazzák. Sajnos a kifutó helyből nem volt túl szimpatikus, irányzékom van jó, stabilizátorom van, tár nem kell, ezért végső soron számomra túlárazott ez az íj, hiszen olyan dolgokért is fizetnem kell, amire semmi szükségem, vagy egyből lecserélném. Tehát ez kiesett.

A két PSE közül a Revenge volt a szimpatikusabb, de az ára elgondolkodtatott, a Drive pedig kézbe fogva valahogy nem győzött meg, vagyis nem volt tőle olyan érzésem, hogy nekem arra van feltétlenül szükségem. Túlzottan a Stingerre emlékeztetett. Hasonló méret, a súlya sem észrevehetően alacsonyabb, csupán a karok és a csiga más, minden egyéb ugyanaz. Minek váltanék akkor erre? (Persze, volna rá logikus magyarázat, de azért a benyomások is fontosak.)

A döntő momentum végül az lett, hogy a Mission íjat a megfelelő húzáshosszal az üzlet korrekt áron tudta beszerezni, valamint csak pozitívakat olvastam róla és a gyártója garanciális gyakorlatáról is.

Tehát lecseréltem a Stingert egy könnyebb, kisebb, gyorsabb íjra. Kézbe fogva a legfeltűnőbb a markolata, ami teljes gumiborítású. Nagyon jól formázott, nem hideg, viszont kissé fura látvány. A másik érdekesség, hogy például képtelen vagyok lövés nélkül eldönteni, valóban kell-e rá a stabilizátor, ugyanis jelen állapotában is hajlamos beállni függőlegesbe, valamint könnyen billen előre is. A Stingeren  szükség volt a viszonylag súlyos stabilizátorra, mert folyamatosan billent ki jobbra az íj. De majd a gyakorlatban kiderül. Miért is nincs még rajta irányzék?

Anno, az irányzékkal egy dobozban volt két rögzítő csavar. Sajnos a Ballistic megfelelő furata nem elég mély ezekhez. Pech.

Ami még elsőre fura a Ballisticen, hogy mennyire légies a korábbi Stingerhez képest. A középrész is keskenyebb, persze rövidebb is, a karok is vékonyabbak, egyedül a két csiga hatalmas a karok végén. A Stingerhez képest játékszernek hat, azonban tele van apró finomságokkal. Például a furat, ahová a stabilizátort lehet becsavarni, mintha aranyozott volna. Biztosan nem az, de mégis szép sárga fém. Aztán a karokat rögzítő csavarok hossza is meglepett. És még a karrögzítő zseb masszív műanyag burkolata is érdekes. Nem szedtem szét, hogy megnézzem, de úgy tűnik, hogy az tényleg csak burkolat, és a műanyag alatt, ahol a legnagyobb erő hat, ott valójában valamilyen fém van. Az egész kidolgozottsága a PSE Pro Series íjakra hajaz, pedig a Mission kb. az a kategória a Mathewsnál, mint a Main Line a PSE-nél.

Már nagyon várom az első próbát.

És ha új íj, akkor új kifutó és oldógép. A kifutó egy QAD Ultra Rest Hunter. Gondolom, hogy a könnyebb vesszőket nem téríti el véletlenszerűen, és a tollat sem szedi le róluk. Persze bonyolultabb, kényesebb, mint a Whisker Biscuit.

Oldógép pedig egy T.R.U. Ball Outlaw. Nem ilyet akartam. A gyártó stimmel, de a modell nem. Azonban kézbe fogva mégis ezt választottam, nem a Stingert. (Tessék, megint egy stinger.) Mivel az Outlaw csatos volt, a Stinger tépőzáras, ez erősen befolyásolta választásomat. A PSE Caliper tépőzáras volt, ami azért nem feltétlenül volt előnyös, mert nagyon oda kellett figyelni a felvételekor, hogy ugyanolyan szorosra állítsam, és még így is gyakran sikerült túl hosszúra hagyni. A csatos viszont egyértelmű, mindig ugyanaz a lyuk, és egy problémával kevesebb. Korábban idegenkedtem a gondolattól, hogy ne merev szárú legyen az oldógép, mivel az masszívabbnak tűnik, azonban az állíthatósága az Outlawnak nagyon egyszerű. Csak a csomót kell a zsinóron feljebb, vagy lejjebb kötni, és ennek megfelelően lesz hosszabb, vagy rövidebb az egész. És a zsinór is kellően vastag, így biztosan bírja majd a gyűrődést. De miért is T.R.U. Ball? Mert ha az elsütő fület elengedem, automatikusan visszazár, nem kell visszatolni az alapállásba. Apróság, de praktikus.

Ennyit az új íjról.

A mostanra ígért témát, meg egy másik alkalomra hagyom.

Nyílvesszők, és az irányzék beállítása

Legutóbb ígértem, hogy arról írok, miért nem sikerült belőni az új irányzékból még egyik tüskét sem.

Hát, ez egy igazán kellemetlen dolog volt. De előtte muszáj szót ejteni a nyílvesszőkről.

Tehát, kezdetben vala a gyári, PSE Radial X Weave STL Hunter 300-as vessző. Boldog voltam vele, úgy használtam, ahogy kaptam, teljes hosszal. Bár többen is említették, hogy talán túl nehéz céllövésre, és hogy igazából vadászatra való, nem törődtem ezzel. Csak lőttem, és lőttem vele. Vagyis velük, mert 4 darab volt az íjhoz. Voltak alkalmak, amikor egész szép, szűk csoportokat lőttem velük. Igaz, nem oda, ahova szerettem volna, de az az irányzékon múlott. Meg voltak alkalmak, amikor ahány lövés, annyi felé szállt a célponthoz képest. Ezt betudtam saját fáradtságomnak. Aztán eljött a nap, amikor előttem az egyik vesszőt a vesszőfogó fölött, és nem találtam meg. Maradt tehát 3 darab vesszőm. Ekkor döntöttem úgy, hogy veszek újakat, könnyebbeket, a megfelelő hosszra levágva.

Miért jobb a könnyebb vessző?

Gyorsabb. Hiszen az íj ugyanolyan erő kifejtésével kisebb tömeget mozgat meg.

Kevesebbet süllyed repülés közben. Vagyis messzebbre száll.

Ellenben a célba becsapódva kevésbé megy át a vesszőfogón. A túloldalon a hegy éppen csak kibújik a polifoamból, míg a nehéz vessző akár 7-10 centire is kijöhet, így sokszor a vesszőfogó fa állványát rombolja, ami a vesszőnek sem éppen egészséges. Igaz, nagyvad vadászata esetén ez előnyös tulajdonság volna, hiszen biztosan elég mélyre hatol, de inkább átmegy az állaton, nehezebben akad el benne.

Vásároltam is 2 darab Easton Powerflight 400-as vesszőt itt: http://www.taltosijasz.hu/. Ragasztott heggyel, 28,5 hüvelykesre levágva. Könnyebbek voltak a régi vesszőknél. És teljesen máshová szálltak, mint a régiek. Már 20 méterről is volt jó 10 cm a két vessző célba érése között, és nem csak magasságban, hanem oldalirányban is. Vagyis az irányzékot nem lehetett úgy beállítani, hogy mind a kétféle vesszőhöz jó legyen. Ráadásul - és erre csak mostanában döbbentem rá - a Whisker Biscuit (http://www.trophyridge.com/arrow-rests/quick-shot) kifutó sem szereti ezeket a vesszőket. A nehéz vesszők simán utat törnek maguknak a kifutó sörtéi között, míg a könnyebb vesszőt teljesen esetlegesen vezeti ki. Képtelenség kétszer ugyanoda lőni őket. Célozva. Viszont az is előfordult, hogy a céltábla más - bár viszonylag közeli - területeire célozva a az egyik vessző a másikon végig csúszva, szorosan mellette fúródott a vesszőfogóba.

Közben megrendeltem az új irányzékot is. A TR Alpha v5-öt (http://www.trophyridge.com/bow-sights/alpha-v5). (Az e-bay tényleg remek piactér.)

És az új irányzék felszerelése után kezdődtek az újabb problémák.

Idő közben véget ért a nyár, a szabadtéri edzésekhez már nem volt elég világos, meg hűvös is volt, így beindult a tornatermi edzés. El is mentem, vittem a könnyű vesszőket, meg a megfelelő imbuszkulcsokat. A céltáblát is előkészítettem az alábbiak szerint:

Ki is mértem a 10 métert, és lőttem.

Első lövésemmel le is lőttem a falat a vesszőfogó fölött. A hegy felcsúszott a vesszőben vagy 5 centit, és a vessző vége szétnyílt, mint egy tubarózsa. Maradt egy vesszőm. Azzal már óvatosabban próbálkoztam. Közelebbről kezdtem újra, majd eljutottam fokozatosan a terem végéig, ami éppen nem volt 20 méter, de egész pontos lett az irányzék ezen a távon.

Másnap irány a kert, 20 méter, egész jó. Következő tüske: 30 méter.

És jött a következő baleset. Most a diófát sikerült lelőni. Abba belefúródott a vessző, ki sem lehetett belőle húzni, csak letörni. Szerencsére még a megmaradt hossz éppen használható maradt új heggyel, de ekkor muszáj volt visszatérni átmenetileg a nehéz vesszőkhöz. Azokhoz sikerült is elég gyorsan beállítani az irányzékot 20, illetve 30 méteren. Mikor befejeztem a gyakorlást, újra lemértem a lőtávolságaimat, nem csak lépéssel, hanem megfelelő mérőeszközzel, és kiderült, hogy a beállításaim mehetnek a kukába, mivel jó 5-7 méterrel messzebbről lőttem mind a két távolságon.

Ezt követően megrendeltem 4 új vesszőt a könnyebbik fajtából, de azokra 2 hetet kellett várnom, így a következő hétvégén a kerti gyakorláskor ismét a nehéz vesszőkkel kellett lőnöm. Sikerült is hozzájuk egész jól beállítani az irányzék első két tüskéjét, de később, amikor már az új, könnyű vesszőkkel lőhettem, ez semmit nem ért. És ekkor jött ki megint a kifutóm problémája a könnyű vesszőkkel. tehát a következő lépés a kifutó cseréje.

Most itt fejezem be, mivel ez a csere még nem történt meg. Legközelebb a lövésről, mint folyamatról fogok írni. Az is érdekes lehet. :)

A megfelelő irányzék?

Újra itt!

Múltkor írtam az Outdoors Unlimited játékról.
Tényleg nem egy nagy durranás, ráadásul a benne reklámozott eszközöket sem modellezték le korrekten. Talán az egyik legnagyobb csalódás az volt számomra benne, hogy mikor a 3D archery - minek is nevezzem? - fejezetben megláttam, hogy a választható irányzékok között a Trophy Ridge React is szerepel, még azt hittem, végre kipróbálhatom azt a hiper-szuper okos beállítást, még ha csak egy szimulátoron is. Ehhez képest a játékban pontosan ugyanúgy kell beállítani, mint bármely más irányzékot.

Amiért mégis újra írok erről a játékról, az éppen azért van, mert egy csomó irányzék látható benne. A játékban mindegyik egyformán működik, mégis ami nagyon tetszik, hogy kiderülhet, hogy kinek melyik rendszer fekszik jobban. Az egy, vagy több tüskés irányzék, a függőlegesen egymás mögötti tüskéket tartalmazó, amiben úgy tűnik, mintha egy függőleges vonalon volna pár színes pötty, vagy az a fajta, amikor a tüskék vízszintesen állnak, egymás alatt több.

A játék segítségével sikerült is rájönnöm egy hibámra, vagyis hogy az íjamhoz kapott irányzékra, ami 3 db vízszintes tüskét tartalmaz, egyszerűen nem áll rá az agyam. A helyes célzáshoz ugyanis a tüske végi színes pöttyöt kell éppen a célpontra tenni. Ez nekem csak akkor ment, ha kimondottan koncentráltam rá. Egyébként mindig a cél mellé helyeztem, mintha a tüske csak mutatna a célpontra. Ez azzal járt, hogy a lövéseim rendszeresen elmentek oldalra. Kiderült, hogy azokkal az irányzékokkal jobban megy a célzás, ahol függőlegesen, egy vonalban vannak a tüskék. Ez a felfedezés vezetett el a megbarátkozáshoz az e-bay és a Pay-pal szolgáltatásaival.

Tehát megrendeltem egy irányzékot, egy Trophy Ridge Alpha 5-öt.

Mondanom sem kell, még mindig nem sikerült belőni az első tüskét sem. Hogy miért? Ezt majd legközelebb. :)

Ma nem lesz semmilyen link. Bocs.

"Baleseteim"

Ez így egy kicsit becsapós talán, de tény, hogy bosszantóak voltak.

Kezdjük talán a megfelelő húzáshossz megtalálásával.
Először az kezdett zavarni, hogy a peep az irányzék külső peremét teljesen takarta.
Megoldási kísérlet 1: irányzék előrébb helyezése. Sajnos ez nem volt elég.
Megoldási kísérlet 2: húzáshossz növelése, hogy a peep közelebb kerüljön a szememhez. Jobb, csupán csak nem értem el semmilyen fix pontot a húzó kezemmel, annyira hátra került. Igazából így még kényelmes is volt tartani a kihúzott íjat, viszont a célzás teljesen esetleges volt.
Megoldási kísérlet 3: húzáshossz vissza, nagyobb átmérőjű peep alkalmazása. Ez bevált, bár talán a húzáshossz még mindig hosszabb picit a kelleténél. Ehhez egy szakértő szem kellene.

A korábban hivatkozott huntersfriend.com cikk alapján jelenlegi problémáim a következők:
Az oldalra kinyújtott karjaim által átfogott távolság alapján (174 cm ~ 68") a megadott számítással a húzáshosszom közelítőleg 27" - 27,5" közé esik. Az íj jelenleg 28"-ra van állítva. Sajnos az íjon a csigán az állításhoz angolszász méretezésű, kis átmérőjű (nem mértem le) torx imbuszkulcs kellene, amit még a korábbi szerszámvásárlásom helyén sem találni.
Így jelenleg az íj kihúzásakor a kezem még mindig jó hátra kerül, a hüvelykujjam hegye éppen eléri a nyakam, de nem túl biztos, hogy mindig ugyanott, aztán ha a szám sarkával érintem az ideget, és az orromat is hozzáérintem, akkor a peep túlságosan balra kerül, képtelenség egy vonalba hozni az irányzékkal.

Ezektől a problémáktól eltekintve, ha jobb passzban vagyok, akkor egész szép, szűk területre bírok sorozatokat lőni.

Következő lényeges körülmény: ha jobb passzban vagyok.
Ebből volt eddig a legtöbb problémám. Így sikerült egy vesszőt ellőni, ami végül nem került elő, valamint két másik esetben lerombolni vesszőket. Egyszer egy fal, egyszer egy diófa segítségével.
Korábban, mielőtt még elkezdtem gyakorolni, úgy gondoltam, hogy az íjászat milyen jó idegnyugtató sport. Be kell látnom, ez egy nagy tévedés volt. Ha egyébként kellően friss a figyelmem, nem rágódok valamin magamban, csak szimplán belefáradtam a heti rutinba, akkor tényleg segít. De ha máshol jár az eszem, akkor azonnal abba kell hagyni a lövészetet, amint észreveszem ezt magamon. És lehet, hogy éppen az edzésen történik olyasmi, ami kizökkent. Például azt veszem észre, hogy fizikailag kezdek fáradni. Onnantól már csak arra bírok figyelni, hogy mennyire fáj a vállam, vagy hirtelen nehezebb lett kihúzni, vagy megtartani a kihúzott íjat. Ilyenkor már a célzás biztosan elkapkodottabb lesz, ami egyre jobban felbosszant, és még több lesz a hiba. Abba kell hagyni! Másik eset: egy meggondolatlan megjegyzés valaki mástól, jelesül, hogy az íj idegén lévő gyári elsütő fül (D-loop, mi ennek a magyar neve?) megnyúlt, akár el is szakadhat. No innentől már csak arra bírtam figyelni, hogyan is viselkedik az a zsinórdarab. És igen, elszállt az a bizonyos vessző. Bosszantó. Azt a lövést meg sem kellett volna próbálni. A következő órát a vessző keresgélésével töltöttem, hiába.

Tanulság ezekből, hogy nem mindig az íjon múlik, hogyan lősz, és ráadásul az íj beszerzés nem egyszeri költség, hanem folyamatos. Pótolni az elszállt, tönkrement vesszőt, megfelelő peep-et beszerezni, a vesszőkről lekopó tollakat, az inzerttel együtt a vesszőfogóban maradt hegyeket, összetört nockokat pótolni, megfelelő tömegű stabilizátort beszerezni, jobb irányzék, jobb kifutó...

Legközelebb ez utóbbiakról, és a vesszőkről fogok írni.

Végül egy egyszerű, mégis addiktív játék honlapja:

http://www.ientoutdoorsunlimited.com/

Viszonylag egyszerű, de azért még nem túl zavaró grafika, gyakran nem életszerű jellemzők, de arra remek, hogy a 3D célok jellemzőit megtanuljuk, valamint, hogy eldöntsük, melyik rendszerű irányzék is a szimpatikusabb. Sajnos csak Windowson fut. :(
Egyszer majd talán erről is leírom a véleményemet részletesen. :)

Addig is jó gyakorlást!

Első benyomások

Tehát hol is tartottam?

Ja igen.
Kiválasztottam az íjat, a húzáshossz és a húzási erő is beállítva, a kezemben volt végre, a próbalövésen is túl vagyok, de pár dologra még talán szükség van az élvezetes lövészethez. Nem sok mindenre, hiszen az íjhoz gyakorlatilag mindent adtak. Viszont alkarvédő a bolti próbalövés tapasztalata alapján igenis szükséges. Legalábbis addig, amíg rendesen kezelni nem tudom az íjat. Aztán, ha már minden pontosan be lesz rajta állítva, akkor már nem lesz annyira fontos, de most még igen.

Fontos dolog, hogy az íjon a legtöbb állítást magam is elvégezhetem, de hát ahhoz megfelelő szerszám is szükséges. És itt jön az első probléma. Az íj ugyebár amerikai termék, minden alkatrész az angolszász mértékegységekhez van igazítva, így a barkácsüzletekben sajnos nem lehet egyszerűen hozzájutni a megfelelő méretezésű szerszámokhoz, jelesül imbuszkulcsokhoz. A metrikus méretezésűek egyszerűen nem illenek a csavarokba. Vagy kisebbek, vagy bele sem férnek.

Két lehetőség adott. Vagy a boltban, ahol az íjat is vásároltam (rendben, hasonló profilú webshopok is szóba jöhetnek) veszem meg azt a sárga tokozású nyitható imbuszkulcsokat tartalmazó eszközt, ami leginkább egy túlméretes bicskára emlékeztet, vagy barkácsboltban próbálkozom.

Én az utóbbit választottam. A netről egészen jutányos áron meg lehet rendelni a szükséges kulcskészletet. Szállítással együtt is alatta maradtam a sárga tokos zsebcélszerszám árának. Micsoda öröm és boldogság! Sikerült spórolni pár száz forintot.

Végre minden rendelkezésre áll, irány a lőtér.

No itt derült ki, hogy a netről rendelt imbuszkulcs sorból csak a talán legfontosabb hiányzik, éppen az a méret, ami az irányzék állító csavarjaiba illik. Sebaj, akkor az első lövészet a szükséges mozgásforma megismerésével, és nem mellesleg a veszzőfogó mellett, felett, alatt elszálló vesszők megkeresésével telik.

Első érdekes tapasztalás: leghamarabb az íjat tartó vállam fáradt el, nem a hátam, nem a húzó karom, még csak nem is az íjat tartó karom, hanem a vállam. No erre nem számítottam.

A második lövészetemre már tapasztaltabb társaság is volt körülöttem, akitől néhány hasznos, és még több haszontalan tanácsot kaptam. (Vagyis akkor és ott haszontalant.) Viszont így a szükséges szerszám is rendelkezésre állt az irányzék első állításához, ami elengedhetetlen volt, mivel minden lövés jó 30 centivel a cél fölé szállt 20 méterről.

Második érdekes tapasztalás: az a húzási erő, ami kezdetben szinte megizzasztott, hamar átléphetővé vált. Tehát a szükséges izomerő valahol ott volt hátul a csuklyás és széles hátizmomban, csak rá kellett érezni a megfelelő mozgásokra. Persze a továbblépés jelen esetben az íj megfelelő csavarjainak 1 fordulattal beljebb tekerését jelentették.

A több gyakorlási lehetőség érdekében be is szereztem egy saját vesszőfogót is. A hétvégi kertünkben ki is találtam a megfelelő helyet neki. És igen, ha tehettem, gyakoroltam.

Harmadik érdekes tapasztalás: bár a vesszőfogó a vastagabbik fajta volt, a nyílhegy a túlsó oldalukon mégis egészen hosszan kijött.

Negyedik érdekes tapasztalás: a vesszőket puszta kézzel kínszenvedés kihúzni a vesszőfogóból. Különösen nyáron, melegben, amikor még a tenyerem is nedves. Tehát, megvolt a következő vásárolni való, egy vesszőkihúzó.

Ötödik érdekes tapasztalás: még az új segédeszközzel is baromi nehéz kihúzni a vesszőt a vesszőfogóból, úgy bele tud szorulni. Nem is tudom, mi fárasztott el akkoriban jobban? Az íj egymás utáni kihúzása, vagy a vesszők kihúzása a vesszőfogóból? Minden esetre az a tevékenység is segít tovább erősíteni a hátizmokat. :)

Közben elolvastam végre az íj User's Guide-ját. Talán éppen ideje is volt. Kiderült, hogy wax is szükséges, ha azt akarom, hogy sokáig ép maradjon az íjam. A wax pedig az idegre, meg a segédkábelekre kell, elméletileg minden lövészet után.

Közben a neten rátaláltam a következő videóra:

Gondolatébresztő volt.

De sajnos rosszul közelítettem meg a dolgot. Ahogy a videóban is elhangzik, lépésenként kell haladni. Saját tapasztalatom alapján ez egy nagyon fontos figyelmeztetés. Tényleg nem szabad mindent egyszerre próbálni, mert képtelenség annyifelé figyelni. Először legyen meg a helyes testtartás, alapállás, kartartás, a húzás helyes módja, a légzés, az összes többi csak utána következik.

Legközelebb arról írok majd, milyen "baleseteim" voltak abból, hogy egyszerre túl sok mindenen próbáltam változtatni.

Kellemes hétvégét!

Hogyan választottam?

Tehát, ahogy ígértem.

Milyen szempontok alapján döntöttem, hogy milyen típusú íjat válasszak, és mostani ismereteim alapján ugyanígy döntenék-e?

Mint írtam, ifjabb koromban hagyományos reflex íjjal nem sok sikerélményem volt azon kívül, hogy lőhettem. Senki nem volt, aki megmutassa az íj helyes használatát. Így csupán a gyakorlat során szerzett benyomások alapján volt lehetőség némi fejlődésre. Viszont éppen gyakorlási lehetőségből volt a legkevesebb, hiszen az íjak számától a vesszők mennyiségéig minden szűkös volt, így ugyanazt az íjat, ugyanazokat a vesszőket használtuk többen egy edzésen. És edzés is hetente egyszer volt, 2 óra.
Világos volt, hogy valami "egyszerűbb" megoldás jöhet csak szóba, vagyis olyan íj, amin irányzék is van, így a megoldást a csigás íj jelentette, amin rajta van minden, ami a pontos lövést segíti. Elgondolkoztatott azonban, hogy csigás íjjal nem lehet egymás után többször gyorsan lőni. Egyszerűen lehetetlen. Végül is ezzel együtt lehet élni. :)
Rengetegféle csigás íj létezik, különböző árfekvésben. Mivel nem voltak friss ismereteim a témában, ezért elkezdtem túrni a netet használható tudásért, így találtam rá a következő oldalra:

http://www.vadaszat-vadaszbolt.hu/?oldal=1&cikk=421

Ez a cikk sok mindent tisztázott, bár így utólag úgy tűnik, néhány, de nem a leglényegesebb dologban félre is vitt. De ez már egy másik történet.

Tehát a cikk alapján nagyjából kialakult egy elképzelésem, milyen íjat is szeretnék: egy cam-es, viszonylag könnyen kezelhető, egyszerűen, tág határok között állítható, minél nagyobb felajzási magasságú legyen.

Következő lépés, annak kiderítése, mi kell még egy csigás íjhoz?

Irányzék. Naná! Stabilizátor. Mert az olyan jó, ha van. Vesszők. Nyilvánvalóan. Kifutó. Már a reflex íjon is volt, igaz mintha egy kartonpapírból kivágott és felragasztott izé lett volna. Ennyi.

De aztán pár youtube videóból kiderült, hogy irányzék peep nélkül semmit nem ér. A stabilizátor szerepe még mindig nem volt teljesen tiszta. És akkor még ott volt a kioldó. Nem értettem minek, amíg nem láttam ezt:

Hurrá! Mindent értek. Majdnem.

Nézzünk árakat! Figyelembe véve, hogy kezdő vagyok, és bizonytalan, hosszabb távon milyen lesz a viszonyom ehhez a sporthoz, ezért egy gyors előzetes tájékozódás alapján arra jutottam, kezdetben nem szánok rá többet 100 E Ft körüli összegnél. Hát, így már szűkült a kör. Voltak gyártók, amik nem az ár miatt, hanem az íjak formája miatt már az elején kiestek a lehetőségek közül.

Maradt végül a PSE, ami a megfelelő árkategóriában is kínál az elvárásaimnak a specifikációk szerint megfelelő, jól kinéző íjakat. Igen ám, de a szükséges felszerelések kiválasztásában még annyi elképzelésem sincs, mint az íj kiválasztásában, és azokkal simán megduplázható az elkölthető pénz, így egy Ready to Shoot felszereltségű Stingerre esett a választásom.

Megjegyzem, a miskolci Táltos Íjász üzlet vezetője elbizonytalanított picit egy PSE Rally  ajánlattal, de végül maradtam eredeti elképzelésemnél. Pedig, akkori erőnlétemet tekintve - köszönhetően 17 év irodai munkájának és a mozgásszegény életmódomnak - lehet, hogy igaza volt. :) Viszont amíg gondolkoztam, volt időm fizikailag kicsit felhúzni magam arra a szintre, hogy a teljesen kikönnyített Stingert is tudjam kezelni.

Ezzel a felszereltséggel az íj ugyan drágább volt, mint az előzetesen tervezett keret, de a hozzá adott plusz kiegészítőket csak drágábban lehetett volna összeválogatni.

Mit is adtak az íjhoz pontosan?
- három tűs PSE irányzék + peep
- egy Trophy Ridge WB Quick Shot kifutó (számomra vicces volt a sörtéivel, de a bolti ára elgondolkoztatott, talán mégsem csak egy vicc)
- stabilizátor + csuklópánt
- PSE kioldó
- 4 vessző + tár
- hordtáska
- rezgéscsillapítók

Ma is így választanék?

Nem biztos. Először is keresném a lehetőségét az elképzelt íj kipróbálásának. Az üzletben számíthattam volna segítségre, de hát még nem vásároltam korábban hasonló dolgot, így eszembe sem jutott többféle íj kipróbálása. Persze, összehasonlítási alap nélkül nem is mentem volna semmire. Aztán a Miskolci Íjász Egyletben is van, aki tud tanácsot adni. De a lényeg, hogy kezdő íjnak nem rossz választás a Stinger, de a Rally is legalább ilyen jó lett volna.

Ha már a vásárlás előtt rábukkantam volna erre az oldalra:

http://www.huntersfriend.com/compound_bow_selection_guide.html

akkor biztos, hogy nem ragaszkodom pár dologhoz, de ez nem zárja ki, hogy végül más íjat választottam volna. (A hivatkozott cikk angolul van, egyszer talán majd lefordítom, de ez nem ígéret.)

Ezen az oldalon még sok egyéb dologról is írnak, az íjak beállításától kezdve a tartozékok ismertetésén át balesetvédelmi tanácsokig. Ajánlom mindenki figyelmébe.

Az íjhoz adott tartozékok egy részéről hamar világossá vált, hogy nekem nem megfelelőek. Legközelebb leírom, hogy ezekkel milyen problémáim adódtak, és hogyan próbáltam testhez illőbbre cserélni azokat.

Viszlát legközelebb.
:)

Ahogy elkezdődött...

Úgy érzem, eljött az ideje, hogy leírjam mindazt, amit az íjászatról fontosnak tartok. Mint a blog címéből is sejthető, még kezdő vagyok ezen a területen (legalábbis annak tartom magam), azonban eddigi tapasztalataim talán segítenek másoknak, akik még most kacérkodnak a gondolattal, belevágjanak-e. Egy dolog azonban biztos. Az eddigi bénázásaimmal együtt is sok örömöt szerzett eddig ez a sport.

Terveim szerint le fogom írni kezdeti tapasztalatimat mind az íj, mind a felszerelés kiválasztásában, megosztom azokat a neten elérhető infókat, amik nekem is segítettek, de leírom majd a gyakorlatban felmerült problémáimat is okulásul másoknak.

De mindenek előtt azt írom most le, miért is az íjászat?

Talán mert nyilas vagyok. Bár lehet, hogy ez így kissé nyálas. :)

Gyerek koromtól érdekelt a vadászat és a fegyverek, de mivel városban nőttem fel, ténylegesen nem tudtam kiélni ezt az érdeklődésemet. Ha alkalom adódott, múzeumokban tanulmányoztam a kitömött állatokat, olvastam a Nimródot, és kb. ennyi. Aztán a '80-as évek második felében, gimnazista koromban megtudtam, hogy Miskolcon is van egy lövészklub, ahol futóvad-lövészetet, valamint skeet lövészetet lehetett gyakorolni. El is kezdtem járni edzésükre. Kezdetben, a téli időszakban teremben, légpuskával gyakoroltunk álló céltáblára, de tavasztól a Csanyikban beindult az igazi, hamisítatlan lőporfüstös lövészet. Egy haverommal jártunk ki egy nyáron át sörétes puskával durrogtatni, de sajnos a korongokra nem voltam igazán veszélyes, így az szezon végére arra jutottam, hogy talán még sem ez az a sport, amiben sikereim lehetnek.

Még ezen az őszön, talán 88-ban (vagy 89-ben?) volt egy kiállítás a miskolci Vadászklubban. (Lehet, hogy nem így hívták, de valami hasonló neve volt, a Bajcsy-Zsilinszky utcán volt, emlékeim szerint.) Itt kitömött állatoktól kezdve vadászati felszereléseken át fegyverekig állítottak ki mindenféle érdekességet. És a fegyvereket kézbe is lehetett venni. A haverommal mentünk el erre a kiállításra, és itt láttam életemben először testközelből igazi íjat és számszeríjat. Számszeríjból a Barnett termékeit mutatták be, a pisztoly méretűtől a Commando-ig. Az íjak nem tudom melyik cég termékei voltak, de a prospektusukon nagy betűkkel az állt: Saco. Ma már nem találom nyomát ennek a neten. De a lényeg: csigás íjakat állítottak ki!

Korábban csigás íjat egy Frankonia Jagd katalógusban láttam. Mi tagadás, elég gagyinak tűnt. Gyerekeknek, cserkészeknek kínálták, piros volt, a végein a csigák is nevetségesen mutattak, nem keltette komoly fegyver látszatát. De a kiállításon látott vadászíjak alapján rádöbbentem, hogy ez lesz AZ a fegyver, ami valóban érdekel. A probléma csupán az volt, hogy a kezünkbe adták, de még csak meg sem bírtuk mozdítani az ideget. Miközben az a fickó, aki bemutatta az íjakat, simán kihúzta bármelyiket, miközben mi akármennyire erőlködtünk, mintha egy fixen kifeszített drótot rángatnánk. Pedig a bemutatót tartó fickó is egy velünk egy magasságú, vézna ember volt.

Innentől kezdve mindent elolvastam, amit a vadász-íjászatról lehetett, ami nem volt túl sok vidéken, az internet előtti időkben. Nimród, és a Venatus. Valamint ilyen olvasmány volt egy Nimród melléklet is Fábián Gyulától, a honfoglalás kori íj rekonstrukciójáról. Részletesen leírta, hogyan, miből készül, milyenek a tulajdonságai. Akár házilag is elkészíthető lett volna a leírás alapján, ha a megfelelő anyagokhoz hozzá lehetett volna jutni.

Aztán jött 1990. és az egyetem.

Gödöllőn egy időben működött is egy íjászklub-szerű valami. Volt néhány reflexíjuk, azokhoz pár vessző, és ennyi. Az íjak szebb napokat látott, Kassai gyártmányú íjak voltak. A kifutón kívül semmi egyéb nem volt rajtuk, sem stabilizátor, sem irányzék. Céltábla nem volt, a homokos partfalhoz állított hullámpapírt lövöldöztük, ha eltaláltuk egyáltalán. Jártak ki "felnőttek" is saját íjjal, néhányuknak csigás íja is volt. Az egyikük engedte is kipróbálni. És milyen érdekes, de azt ki bírtam húzni. A titok az volt, hogy 55 fontra volt beállítva. Nem is volt olyan nehéz. :) Volt egy másik fickó, aki minden lövéséért megküzdött. Egyszer dicsekedett is vele, hogy már elég erős a 65 fonthoz. Hát, nem igazán úgy nézett ki.

Ekkor kezdtem el Pesten íjász boltokba járni, de rá kellett jönnöm, hogy az ösztöndíjból nem fog összejönni egy kedvem szerinti íjra való. Aztán az íjász klub is elmúlt. Később, de még egyetem alatt kezembe került egy tradicionális nomád íj, lőttem is vele párat, de nem bírtam ráérezni. Meg aztán arra is rájöttem, hogy a vadászatból éppen csak az ölés nem érdekel, így fegyverre sincs szükségem, tehát az íjászat is látszólag feledésbe merült.

Persze, továbbra is rácsodálkoztam, ha egy-egy filmen megláttam valamilyen csigás íjat. Furcsa volt, hogy mekkorára nőttek a csigák, milyen "hülye" alakúak lettek, szinte nevetséges volt a régről ismert formához képest. Ha valahol boltban láttam, akkor az is furcsa volt, mennyire bonyolulttá váltak, volt olyan ami a csigákon kívül egyéb billenős mechanizmussal is rendelkezett. Egyszerűen nem voltak vonzóak.

Végül elérkezett az idei év, és úgy éreztem, eljött az ideje, hogy legyen egy saját íjam. Hogy miért? Talán kapuzárási pánik? :) Vagy mert olyan érzésem támadt, hogy még az életem múlhat rajta, hogy legyen egy fegyverem? Talán ez mind igaz. De a lényeg az, hogy megvettem életem első íját, és egy új világ nyílt ki előttem.

Legközelebb arról írok, mi alapján döntöttem el, hogy hagyományos, vagy csigás íjat válasszak, és melyik gyártó melyik típusát. Leírom azt is, hogy az eddigi gyakorlat fényében ma is így döntenék-e.

Még egy oldschool filmrészlet:

Tehát, majd jövök. :)